Személyre szabott séta: apró változás, nagy eredmény
Utahi, New York-i és stanfordi kutatók egyéves vizsgálata kimutatta: már egy apró, személyre szabott lábfejtartás-változtatás is drámai javulást eredményezhet a térdfájdalomban szenvedőknél. A résztvevők, akiket megtanítottak a lábujjaikat az optimális irányba fordítani, olyan mértékű fájdalomcsökkenésről számoltak be, mint egyes népszerű fájdalomcsillapítók mellett, miközben az MRI-eredmények szerint a porckopás is lassabban romlott náluk.
Ennek nyomán a szakemberek szerint a biomechanikai beavatkozás nemcsak enyhíteni tudja a tüneteket, de lassíthatja is az ízület további károsodását – az ehhez szükséges bizonyíték korábban a placebo-kontrollált, nagyléptékű kutatásokból még hiányzott.
Mindenkinek más a megoldás: miért kell személyre szabni?
A lábfej helyes beállítása nem mindenkinek ugyanaz. Egyesek számára a befelé, másoknak a kifelé fordított lábujjtartás adja a legnagyobb enyhülést: van, akinek a rossz irány többet árthat, mint használ. A kutatás során mindenkinél mozgásrögzítő kamerák segítségével határozták meg, pontosan milyen irányba és hány fokkal érdemes elmozdítani a lábfejet (5 vagy 10 fokkal), hogy a térdre jutó terhelés érezhetően csökkenjen. Azokat, akiknél egyik irány sem csökkentette a terhelést, kizárták a vizsgálatból – így kiküszöbölték a korábbi tanulmányokat elhomályosító pontatlanságot.
A kutatók további kísérletei azt is igazolták: az optimális lábfejtartás személyre szabása a jövőben akár laboron kívül, hordható érzékelőkkel vagy okostelefonos megoldásokkal is lehetővé válhat.
Így zajlott a vizsgálat: pontos mérés, szakértői tréning
A kiválasztott résztvevők először MRI-vizsgálaton estek át, majd egy speciális futópadon jártak, miközben szenzorok és kamerák rögzítették járásuk minden apró részletét. E mérési adatok alapján döntöttek a lábfej optimális irányáról, majd a csoport fele valóban ezt a járásmintát gyakorolta, míg a másik fele „álkezelést” kapott, amely nem változtatott a megszokott járásmódon.
Mindenki hat héten át, heti egyórás laborfoglalkozáson vett részt, ahol a lábszáron viselt, rezgő készülék segítette az új mozgás elsajátítását. Ezt követően otthon, legalább napi 20 percen keresztül gyakorolták tovább az új mintát, azzal a céllal, hogy a test automatikusan, gondolkodás nélkül alkalmazza az új mozgást. Egy év elteltével ismét MRI-vel mérték a porc állapotát, és a páciensek saját fájdalomérzetükről is beszámoltak.
Kockázatok és lehetőségek: nem önálló „csináld magad” módszer
A vizsgálat megnyugtató eredményei ellenére a szakértők hangsúlyozzák: a megoldás szakszerű mérést és személyre szabott iránymutatást igényel. A rossz irányba fordított lábfej egyeseknél akár ronthat is az állapoton. Jelenleg a szükséges mozgásrögzítő technika költséges és időigényes – ez indokolja, miért nem alkalmazható még minden reumatológiai rendelőben. A kutatócsoport már dolgozik azon, hogy okostelefonos videóval vagy okoscipővel mérhető, olcsóbb módszert kidolgozzon.
Kíméletes alternatíva – kitöltve az óriási terápiás rést
A legnagyobb hosszú távú előnyt abban látják a kutatók, hogy a beavatkozás nem jelent folyamatos gyógyszerszedést, műtétet vagy egész nap viselendő segédeszközt, hanem a saját, megtanult mozgásmintán alapul. Ez különösen hasznos lehet azok számára, akiknél a protézis szóba sem jöhet – jellemzően a 30–50 év közötti korosztálynál, akik évtizedekig kényszerülnek együtt élni a fájdalommal. A személyre szabott járástechnika kitöltheti azt az űrt, amikor az operáció még nem lehetséges, de a folyamatos fájdalomkezelés helyett hatékonyabb, kímélőbb megoldásra lenne szükség.
A döntő kérdés a következő években az marad, hogy pontosan milyen sétaforma, kinek, milyen térdprobléma esetén a leghatékonyabb – ennek kutatása már most is zajlik, és a jelenlegi vizsgálat az egyéni megközelítés egyik legerősebb bizonyítéka.
