Az univerzum rejtett váza
A modern kozmológia szerint a sötét anyag az univerzum anyagának nagyjából 85%-át teszi ki. Bár nem látható, a sötét anyag alakítja ki azt az óriási, hálózatszerű vázt, amely hosszú szálakból áll. A szálak találkozási pontjainál születnek a galaxisok, amelyek ott ragyognak a legélénkebben.
Ezek a szálak valóságos csatornák: bennük áramlik az a gáz, amelyből új csillagok születnek. Ezt a mozgást azonban nehéz észlelni, mert a legtöbb intergalaktikus gázt eddig csak közvetetten lehetett kimutatni, ahogy elnyeli a távoli, fényes objektumok fényét. A hidrogén, a világegyetem legelterjedtebb eleme, csak nagyon halványan világít, így a régebbi műszerekkel szinte lehetetlen volt észrevenni.
Úttörő megfigyelési technológia
A felfedezést a milánói Bicocca Egyetem és a Max Planck Asztrofizikai Intézet kutatói végezték. Munkájukhoz a világ egyik legfejlettebb csillagászati műszerét, a MUSE (Multi-Unit Spectroscopic Explorer) spektrográfot használták, amely a chilei Very Large Telescope távcsövön működik.
A projekt minden eddiginél ambiciózusabb MUSE-megfigyelést igényelt az égbolt egyetlen területén: százórányi adatot gyűjtöttek, hogy a halvány szálat világosan el lehessen különíteni. Az eredmény: a valaha készült legélesebb kép egy csaknem 3 millió fényév hosszú kozmikus szálról, amely két, aktív szupermasszív fekete lyukat rejtő galaxist köt össze.
12 milliárd évnyi kozmikus utazás
A szálból érkező, rendkívül gyenge fény közel 12 milliárd év alatt ért el a Földre. Ez tette lehetővé, hogy az anyag pontos eloszlását feltérképezzék. Az adatokat szuperszámítógépes univerzum-szimulációkkal hasonlították össze, és meglepően jó egyezést találtak az elmélet és a valós megfigyelés között.
Idővel remélik, hogy még több ilyen kozmikus szálat találnak, így teljesebb képet kaphatnak a világegyetem anyagáramlásáról. A következő lépés: átfogóan feltérképezni, miként oszlik el és áramlik a gáz a kozmikus hálóban.
