Soha nem látott tömegű halálozás
A Justinianus-járvány (Plague of Justinian) néven ismert pestis mintegy 541 és 750 között pusztított a Földközi-tenger keleti medencéjében. Jerash lakói különböző közösségekből származtak, ám haláluk után egyazon helyen, egy használaton kívüli közösségi területen, több százan egy helyre temették őket, közvetlenül cserépedény-maradványokra helyezve. Ez az egyedi tömegsír egy hirtelen, néhány nap alatt lezajlott, rettenetes halálozási hullám bizonyítéka lett.
A vizsgálatot a Dél-Floridai Egyetem interdiszciplináris kutatócsoportja vezette, az USA, Ausztrália és Jordánia szakembereinek együttműködésével. A munkában genomikai, globális egészségügyi, régészeti, antropológiai és molekuláris orvostudományi szakértők vettek részt, sőt, egy DNS-laboratórium is csatlakozott a projekthez. A kutatások nemcsak a pestist okozó Yersinia pestis baktérium jelenlétét bizonyították, hanem feltárták azt is, hogyan rajzolta át a járvány a város társadalmi szerkezetét.
Bizonyított járványtömegsír, új nézőpont
Történelmi források általános betegséghullámról számolnak be a Bizánci Birodalom korából, ám most először sikerült régészeti és genetikai bizonyítékokkal egyértelműen azonosítani egy valódi, pestishez köthető tömegsírt. Jerash esete jól mutatja, hogy a járvány nem fokozatos temetési hullámot, hanem pár nap alatt bekövetkező tömeghalált okozott: több száz embert egyszerre, szinte felfoghatatlan gyorsasággal temettek el, ami alapjaiban változtatja meg a korabeli járványmodelleket.
Mobilitás a múltban és a járványban
Ugyanakkor a kutatás rávilágít arra is, hogy a korabeli városlakók igen mozgékonyak voltak: noha a mindennapokban külön éltek, a tömegsír rávilágít, hogy járvány idején mobil, összetett és egymással kapcsolatban álló közösségek is léteztek. A Jerashban eltemetettek jelentős része valószínűleg vándorló rétegekből származott, akiket egy végzetes pillanat hozott össze. Így a régészeti leletek, a DNS-vizsgálatok és a társadalmi mintázatok új dimenziót adnak a járványkutatásnak.
Tanulságok világjárványokról
A bioarcheológiai vizsgálatok most először kapcsolják össze egy ókori katasztrófa genetikai és társadalmi aspektusait. Nyilvánvalóvá vált, hogy a járványok nemcsak biológiai, hanem elsősorban társadalmi események, amelyek teljes közösségeket sújtanak. A városok zsúfoltsága, a mobilitás és a környezeti változások – ahogyan ma, úgy másfél évezrede is – alapvetően meghatározták, kik lettek áldozatok, s hogyan élte túl a lakosság.
Ebből következően a járványok minden korszakban pontosan megmutatják, ki és miért lett kiszolgáltatott. Az ilyen kutatások segítenek megérteni, hogyan formálta a járványok társadalmi hatása az emberiség történelmét és mindennapjait, sőt, új tanulságokhoz vezethetnek a mai egészségügyi válságok idején is.
