
Ha törik, ha szakad – a szövetek szobrásza
Az élő szövetek mechanikus vizsgálata azt mutatja, hogy a fejlődéshez szükséges erők nem mindig lineárisak vagy folyamatosak. Míg a hagyományos fizikai törések – például jég vagy beton repedései – véletlenszerűen, hirtelen terhelések alatt keletkeznek, az élő szervezeteknél a törések szigorú szabályok szerint, sejt–sejt-kötések és feszültségkülönbségek mentén alakulnak ki. Az ilyen átalakulások általában visszafordíthatók, és – talán meglepő módon – számos fontos szerv és szövet kialakulásának elengedhetetlen állomásai.
A mechanikus erők forradalma
Az utóbbi évtizedben a sejtek világát vizsgáló fizikusok és biológusok egyre pontosabb eszközökkel térképezik fel a sejteket érő erőhatásokat. Itt jelent meg az úgynevezett mechanobiológia: a tudományterület, amely azt kutatja, hogyan vezérlik a sejtek fejlődését a fizikai kényszerek, akár a vélt pusztító, valójában építő törések révén is. Modern képalkotás és számítógépes modellek tették lehetővé, hogy testközelből követhető legyen: a törés nemcsak rombol, hanem szobrászkodik is.
Hidraulikus törések az élet kezdetén
A sejtek közötti folyadék okozta hidraulikus nyomás már régóta gyanított tényező volt a fejlődő szövetek átalakulásában. 2015-ben barcelonai kutatók felfedezték, hogy egy folyadékkal átitatott zselén növesztett hámsejtréteg csak akkor repedt meg, amikor a zselét visszaengedték eredeti állapotába; ekkor a felszabaduló víz a sejtek közé szorult, és repedést okozott. Ilyen hidraulikus törés a korai egérembrió formálódásának is kulcsfolyamata: a folyadéktartalmú buborékok mindig a gyengébb (kevésbé feszes) sejtek irányába terjeszkednek, mert ott a legkisebb az ellenállás. A blasztocél (blastocoel), azaz a kialakuló központi üreg mindig a lágyabb sejtcsoport mellett jön létre, meghatározva ezzel a test szimmetriatengelyét is.
Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a génprogram csupán elindítja a sejtek feszességkülönbségeit, ám a fizika azonnal átveszi a főszerepet. A folyamat gyorsabb annál, hogy azt genetikai utasítások irányítsák, és igen ellenálló szerkezetet eredményez: a sok apró törés biztonságosabb, mintha egyetlen nagy repedés destabilizálná a fejlődő embriót.
Az afrikai elefánt bőrének titka
A testrészek formálódása nem áll meg a sejtszinten: egyes állatoknál egész szervrendszerek vagy bőrfelületek formálódnak a törések mechanikája mentén. Az afrikai elefánt bőre például elképesztően vastag, száraz és repedezett, amely első ránézésre kiszáradt iszapra emlékeztet. Azonban a bőr különleges mintázatát nem egyszerű száradás okozza: a hám alatti rétegben apró dudorok találhatók, ezek miatt a bőrben a vastagodó réteg meghajlik – végül milliméteres távolságokban bereped. Ez a bonyolult mintázat abban is segít, hogy az elefánt bőre megtartsa a hűsítő vizet.
Szívtörések – szó szerint
Kevés élő szerv van, amely ekkora mechanikus igénybevételnek van kitéve, mint a szív. A zebradánió (Danio rerio) szíve már embrionális korban percenként 150-et ver, miközben szerkezete folyamatosan átformálódik. A szívfal belső felszínén lévő harántizom-rostok, a trabekulák, éppúgy jönnek létre, hogy a szív fizikai terhelése repedéseket okoz a belső fehérjehálóban (szívzselé, cardiac jelly). Ezek a repedések utat biztosítanak a szívfal sejtjeinek, hogy a belső rosthálót kiépítsék – így válik a szív erőssé és hajlékonnyá.
A kutatók gyorsították és lassították is a szívdobogást, és azt tapasztalták, hogy a repedések száma ezzel arányosan nő vagy csökken: a szerkezet alakulása tehát a fizikai igénybevételen múlik, nem kizárólag a genetikai kódban rejtőzik.
A törések rejtélye az állatvilágban
Ennek alapján megállapítható, hogy a szövetekben keletkező repedések nem csupán mellékhatások – hanem szervezik, meghatározzák és formálják az egész testet, legyen szó az embrió fejlődéséről, az elefánt vastag bőréről vagy épp a szív élettani rugalmasságáról. Bár a törések mint életformáló folyamatok nem tűnnek mindennaposnak, egyre több példát ismerünk fel: repedések alakítják a zebradánió orrnyílásait, a gyümölcslégy lábait vagy akár a hidra száját is. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a biológiai törések annyira elterjedtek, hogy a fejlődés és az evolúció új szemléletét adják a tudománynak.
Összességében: a törés néha épít, ha az élet szobrásza így akarja.
