Több mint gyűjtögetés: a tudomány hősei
Lényeges szempont, hogy a franchise fő motivációja nemcsak a harc vagy a „Pokédex” kitöltése, hanem a Pokémonok élőhelyeinek, képességeinek és fejlődési útjainak megértése, illetve védelmük és támogatásuk. A 2024 februárjában megjelent Pokémon Pokópia (Pokémon Pokopia) minden eddiginél látványosabban mutatja be ezt: a játékosoknak sérült élőhelyeket kell helyreállítaniuk egy környezeti katasztrófa után. Az ilyen játékmenet, amely a természet védelmére és az ökológiai egyensúly helyreállítására ösztönöz, már a tudósokat is megfertőzte; nem véletlen, hogy az ökológusok, entomológusok és tengerbiológusok rengeteg ismerős állatot, növényt vagy helyzetet találnak a Pokémon világában.
Másfelől a közönségsikert gyakran épp ezek a mélyülő tudományos párhuzamok adták: Greg Pask entomológus szerint például a játékban rengeteg olyan Pokémon szerepel, amelyet szinte azonnal felismer, mert találkozott már a valódi másával a természetben.
Valós állatok és valódi ökológia
A Pokémon-figurák száma már ezer fölé nőtt, és rengetegük hátterét tényleges ökológiai folyamatok vagy állatfajok ihlették. Ilyen például Caterpie (hernyó), amely Metapoddá, majd Butterfree-vé fejlődik – akárcsak egy valós lepke átalakulása a hernyó-, báb-, majd kifejlett lepke szakaszain keresztül. String Shot nevű támadása is tudományos eredetű: valódi, selymet termelő hernyók inspirálták. A Metapod „védelmi módja” is a páncélozott bábszakaszt idézi, amikor a valós báb megszilárdul és lelassul. Nincada, a kabócáról mintázott Pokémon fejlődési ciklusa során hátrahagyja az exoskeletonját, ahogy azt a valódi kabócák is teszik, és ez a „héj” gyűjthetővé, sőt külön játszhatóvá válik, bár gyenge.
A tengerlakók között olyan lények bukkannak fel, mint Octillery, amely polipként karjait tárgyak mozgatására használja. Egyes Pokémonok történetébe a természetvédelem aggasztó jövőképei is bekerültek: például Corsola fehér, szellemszerű alakja a való világ korallfehéredési válságát idézi.
A növényekről sem feledkeztek meg: Cacnea (kaktusz) és Carnivine (Vénusz légycsapója) valós párhuzamokat mutatnak. Az emlősök közül Sandshrew mozgása és védekezése szinte egy az egyben a földi tobzoskára hasonlít. Az egyik leggyakoribb Pokémon, Rattata, egyben az egyik legelterjedtebb valós emlős: a patkány. Megjelennek még a hódokat idéző Bidoof, valamint bivalyra vagy bölényre hajazó fajok is.
Dinoszauruszoktól a gombákig
Számos Pokémon kihalt vagy egészen bizarr élőlényekből merít ihletet, például az Opabinia mintájára készült fajokból, amely egy 500 millió éves, kambriumi ősállat. Más Pokémonokat a gombák világa inspirált: Parasect például egy parazita gomba martaléka – valós megfelelője az Ophiocordyceps nemzetség, amely képes megfertőzni rovarokat és átvenni az irányítást az izmaik felett.
A madár-Pokémonok – legyen az Pidgey (galamb), vagy a flamingóra hajazó Flamigo – szintén mind valós madárfajokon alapulnak. Mindezek mellett a választék a legkülönösebb életformákig terjed, beleértve a mikroszkopikus, valamint növény-, gomba-, sőt őslényalapú lényeket is.
A Pokémon és az oktatás új korszaka
A Pokémon-világ nemcsak szórakoztat, hanem oktat is. Egyre több múzeum, mint például a Chicagói Természettudományi Múzeum, használja a Pokémont arra, hogy a gyerekek a természetvédelemről tanuljanak. Az iNaturalist alkalmazással a valós világ növényeit és állatait valós „Pokédexként” lehet gyűjteni, feltöltve a felfedezéseket. A Pokémon-univerzum így a tudományos ismeretterjesztés és oktatás hatékony eszközévé vált világszerte, közelebb hozva a valóságos élővilágot a játékosokhoz.
