Az igazság helyett gyanúsítások
A szociális munkások részéről komolyan felmerült a csalás, vagy akár az emberrablás gyanúja. Hiába mutatott fotókat várandósan, és hiába tanúskodtak mellette az anyja, a gyermekek apja és a nőgyógyásza: a DNS-vizsgálat mindent felülírt, a szakértők szerint a genetika nem tévedhet. A hatóságok még azt is vizsgálták, hogy vajon béranya volt-e, aki aztán megtartotta a gyerekeket. Jogászok sorával próbálta felvenni a kapcsolatot, de senki sem hitt neki – számára a DNS lett az új ellenség, saját szava senkit sem érdekelt.
Az újabb gyermek sem segített
Az egész ügyet még nyomasztóbbá tette, hogy épp harmadik gyermekét várta, a bíróság pedig azonnali vizsgálatot rendelt el a születés után. A döbbenet csak fokozódott, mert a legkisebb újszülött sem tartozott hozzá genetikailag – legalábbis laboratóriumi értelemben.
Végül egy ügyvéd, Alan Tindell volt az, aki hitt Lydia történetében. Kiderült, hogy Bostonban már dokumentáltak egy nagyon hasonló esetet, ezért az egész családból különböző szövetekből vettek mintákat: bőr, haj, nyál, bármi, ami segíthet. A megoldást a méhnyak-kenet hozta meg, ahol eltérő DNS-t találtak – pontosan olyat, ami a gyermekeinek és az édesanyjának örökítőanyagával azonos volt. Ennek következtében világossá vált, hogy Lydia szervezetében kétféle DNS található: egy “eltűnt ikertestvérének” sejtjei is jelen vannak benne – ő mozaikos, azaz kiméra lett. Ha nem létezett volna hasonló, korábban dokumentált tudományos eset, Lydia talán örökre elveszítette volna gyermekeit.
A biztos DNS sem mindig biztos
Egyre több eset bizonyítja, hogy a “mindenkinek csak egy genomja van” elv ma már elavult. A DNS-vizsgálatok ugyan sokszor alapot adnak apaság, anyaság, családegyesítés vagy bűnügyi kérdések eldöntéséhez, mégis előfordulhat, hogy téves eredmény születik. A DNS-profilozás közel sem hibátlan, főleg ott, ahol a családfa egyik elágazása rejtett, mert egy “eltűnt” ikertestvér örökítőanyaga beépült a szervezetbe.
A legtöbb kiméraeset rejtve marad, hacsak nem történik valami, ami véletlenül napvilágra hozza a kétféle genetikai örökséget – mint egy veseátültetés vagy épp egy szociális támogatási eljárás.
Mennyire ritka valójában?
Világszerte ma nagyjából tucatnyi germinális kimérizmusos esetet ismerünk, amikor a csíravonalat is kétféle DNS alkotja. Egy amerikai férfi például apasági teszt során tudta meg, hogy bár saját gyermekének hitte a kisfiút, hivatalosan csupán a nagybátyja – a DNS-ének 10 százaléka az eltűnt ikertestvérétől származott. Így már érthető, hogy néha apasági per vagy családi összeomlás helyett genetikai mozaikossággal állunk szemben.
A téma még a popkultúrába is beszivárgott: a 2021-es francia Nona és lányai (Nona et ses filles) sorozatban egy idősebb főhős hasonló családi rejtélyt él át, mikor a DNS-vizsgálat kizárja párját az apaságból, végül azonban kiderül, hogy annak egyik heréje hordozza az eltűnt ikertestvér spermiumait.
Új tudomány, új kérdések
Az ilyen felfedezések arra késztetnek, hogy elgondolkodjunk: miért hisszük el gondolkodás nélkül azt, amit a tudomány “tévedhetetlen igazságnak” állít be? A biológiánk bonyolultabb, mint azt sokáig gondoltuk. Az MI, a jogi rendszerünk és a mindennapi életünk számára is fontos, hogy a DNS-tesztek eredményeivel kapcsolatban mindig legyen helye a kétkedésnek és a további vizsgálódásnak. Az igazi kérdés: hány “elveszett” családtörténetet rejthet még a kimérák titkos világa?
