Forradalmi MI-ügynökök születése
Február 5-én jelent meg az Opus 4.6, az Anthropic eddigi legerősebb MI-je, amely képes több MI-t összefogni egy csapatba, hogy a feladatokat párhuzamosan, önállóan végezzék el. Alig két héttel később kiadták a Sonnet 4.6-ot is, ami olcsóbban hozza szinte ugyanazokat a számítási és kódolási képességeket. 2024 végén még ezek a modellek alig tudtak böngészőt kezelni, mára viszont a Sonnet 4.6 már webalkalmazásokat is képes emberi szinten használni, és 1,5 GB-nyi, azaz egy kisebb könyvtárnyi információt képes egy időben kezelni.
Az üzleti ügyfelek már a bevétel 80 százalékát adják, és a cég 11 400 milliárd forintnyi tőkét gyűjtött egyetlen befektetési körben, így az értékelése elérte a 144 400 milliárd forintot – ezekkel a számokkal az Anthropic minden eddigi rekordot megdöntött a növekedési ütemben.
Katonai nyomás és ellenségeskedés
A gyors siker azonban komoly veszélyt is hozott: a Pentagon jelezte, hogy a vállalatot akár ellátásilánc‑kockázati címkével is elláthatja, amennyiben nem oldja fel a katonai felhasználásra vonatkozó korlátozásait. Ez azzal járhat, hogy a nagy védelmi beszállítók nem használhatják a Claude alkalmazást érzékeny feladatokhoz.
Az indulatok egy januári esemény után szabadultak el, amikor az amerikai különleges egységek lecsaptak Venezuelában és elfogták Nicolás Madurót. A The Wall Street Journal cikke szerint a művelet során igénybe vették az Anthropic MI-jét, amelyet a Palantir, egy védelmi beszállító révén értek el. Miután a vállalat egyik vezetője rákérdezett, valóban használták-e a technológiát az akcióban, a Pentagonban azonnal megszólaltak a vészcsengők. Fontos megjegyezni, hogy a védelmi miniszter, Pete Hegseth szerint a partnerség akár megszűnhet, ha az Anthropic tovább ragaszkodik a megszabott etikai határaihoz.
Lehet-e biztonságot fenntartani katonai hálózatokban?
Az alapító, Dario Amodei két alapelvet fektetett le: tilos az amerikaiak tömeges megfigyelése, és tilos a teljesen autonóm fegyverek fejlesztése. Az Anthropic támogatja a honvédelmet, de nem akar a diktatúrákhoz hasonlóvá válni. Más MI-laborok – mint az OpenAI, a Google vagy az xAI – már engedékenyebbek a Pentagon felé, de jelenleg nincs olyan fejlett MI-rendszerük, amely titkosított katonai hálózatokban működne. A Pentagon viszont ragaszkodik ahhoz, hogy ezen eszközök minden jogszerű célt szolgáljanak.
A helyzet próbára teszi a cég eredeti célját. Amikor az Anthropic 2024 végén titkos szintű felhőbiztonsággal elérhetővé tette a Claude-ot, először ültetett be egy nagy nyelvi modellt a katonai titkos rendszerekbe. Ilyen helyzetben nehéz megtartani a biztonság elsőbbségét, amikor a technológia már hadműveletek része lett.
Etikai szürkezónák a hadszíntéren
A személyek tömeges megfigyelése és a teljesen autonóm fegyverek elutasítása látszólag egyértelmű szabály, ám a jogi értelmezés nehézségeit példázza, hogy már az Edward Snowden-botrány után is az adatgyűjtés határairól vitáztak: mikor számít valami megfigyelésnek, ha már nem ember, hanem gép elemzi az adatokat? Ma már egy MI képes hálózatokat feltérképezni és személyes adatokat összegyűjteni, a meglévő jogi szabályozás pedig nem számolt a gépi léptékű adatfeldolgozással.
Fontos megjegyezni, hogy bármilyen gépi tömeges adatfeldolgozás gyakorlatilag megfigyelésnek számít, ráadásul az is gondot jelent, hogy a Pentagon szerint az egyedi esetekről folytatott egyeztetés működésképtelen. Az altruista értelmezés szerint valóban meghúzhatatlanok a tömeges megfigyelés határai, a borúlátó olvasat viszont az, hogy valójában ezt akarják, csak nem mondják ki nyíltan.
Az autonóm fegyvereknél könnyebbnek tűnik a határhúzás: csak azok a rendszerek tartoznak ide, amelyek emberi jóváhagyás nélkül választanak és semmisítenek meg célpontot. Ám például az izraeli hadsereg MI-alapú Lavender és Gospel rendszerei már olyan célpontlistákat generálnak, amelyek végső jóváhagyását ugyan ember adja meg, de az előzetes munkát már gép végzi el – itt elmosódik a határ az etikus elemzés és a fegyveres döntés között.
Az MI-képességek kétélűsége
Az Opus 4.6 és a Sonnet 4.6 fejlesztései révén egyre nehezebb meghúzni a határt: pontosan hol végződik az adatfeldolgozás, és hol kezdődik a katonai alkalmazás. A modellek képesek bonyolult feladatokat csapatban, szinte felügyelet nélkül elvégezni, teljes aktákat kezelni és platformokon átívelően dolgozni. Ami a Claude-ot kereskedelmi sikerré tette, ugyanaz teszi vonzóvá a hadsereg számára is – azonban a határvonal egyre elmosódik a megengedett elemzési munkák és a tiltott célpont-kijelölés között.
Ahogy az Anthropic egyre fejlettebb MI-ügynököket ad a világnak, úgy nő a Pentagon igénye irántuk – a valódi kérdés már csak az, hogy tényleg választani kell-e biztonság és nemzetbiztonság között, vagy létezhet-e valódi egyensúly a kettő között.
