
Az MI szerepe a biztonságosabb otthonokban
Bár a ’90-es évek sci-fije, az Okos ház (Smart House) csak képzeletbeli digitális házigazdát kínált, mára valósággá váltak a folyamatos megfigyelést biztosító rendszerek. Az MI-alapú okos otthonok képesek megelőzni az eséseket, figyelni az egészségügyi vészhelyzeteket és időben reagálni, ezzel mérsékelve a családtagokra nehezedő terheket. A PennAITech kutatói például már több mint ötven releváns projektet indítottak, és 12 millió dollárt (körülbelül 4,2 milliárd forintot) fektettek ilyen fejlesztésekbe.
Az újabb rendszerek a mozgásminták figyelésével előre jelezhetik az esés kockázatát, míg más megoldások, például a BrainCheck chatbotja vagy az etectRx gyógyszeres ellenőrző eszköze, aktívan segítik a gondozást. Ezek a fejlesztések azt a célt szolgálják, hogy az emberek minél tovább, biztonságosan otthon maradhassanak.
Demencia: növekvő gond, növekvő teher
Amerikában jelenleg mintegy 6–7 millió ember él demenciával, legtöbben Alzheimer-kórral. A jelenlegi trendek alapján 2060-ra ez a szám megduplázódhat, vagyis közel 14 millió főt érinthet. Jelenleg minden tizedik 65 év feletti felnőtt ebben a betegségben szenved, ami nemcsak az érintettekre, hanem a családtagokra is komoly terhet ró.
A gondozók 27 százaléka demenciában szenvedő szerettéről gondoskodik – sokszor heti 27 órányi időráfordítással, ami gyakran jelentős bevételkiesést, mentális és fizikai megterhelést okoz. Az ilyen jellegű, nem fizetett munkának 2021-ben 600 milliárd dollár (közel 210 billió forint) volt a becsült értéke.
Okos rendszerek a hétköznapi gondozásban
Az MI-alapú otthoni rendszerek egyik sikertörténete a Sense4Safety nevű fejlesztés, amely mélységérzékelőkkel anonim módon követi a lakók mozgását. Ezekből kinyerhető adatok (lépéshossz, sebesség, egyensúly) alapján megbecsülhető, mikor nő az esés veszélye, és időben be lehet avatkozni – például gyógytornát vagy környezetátalakításokat javasolva. Egy kísérlet során 75 memóriavesztéssel élő, egyedül élő idős ember otthonában telepítették ezt a rendszert Philadelphia környékén, és az MI-alapú előrejelzés eredményei nagymértékben egybeestek a szakemberek személyes értékeléseivel.
A cél, hogy a jelenlegi passzív ellátás helyett előrelátó, proaktív támogatást nyújtsanak – még azelőtt, hogy baj történne.
Az MI fejlesztésének korlátai és dilemmái
Bár az MI képes tehermentesíteni a gondozókat, fontos etikai és gyakorlati kérdések merülnek fel. Az algoritmusok fejlesztése során kritikus, hogy az adatminták tükrözzék a tényleges felhasználók igényeit, különben az MI téves, sőt káros ajánlásokat tehet. Emellett az adatok biztonsága, az átláthatóság és a megfelelő beleegyezés is kihívás, főleg, ha a demencia előrehaladtával a páciensek döntési képessége fokozatosan csökken.
Az elérhetőség sem magától értetődő: először azok férnek majd hozzá a legmodernebb MI-alapú segítséghez, akik nagyvárosokban élnek vagy megfelelő pénzügyi háttérrel rendelkeznek. Bár maga a technológia fejlődése elkerülhetetlen, valódi előrelépéshez komplex, etikus szemléletre és szakértői együttműködésre van szükség.
Az emberi érintés továbbra is nélkülözhetetlen
Az MI alapjaiban javíthatja a gondozás minőségét, ám semmi sem pótolhatja az emberi kapcsolódás erejét. Az érintés és a szemkontaktus, a fürdetés vagy etetés személyessége pótolhatatlan. Az MI ezért csak segédeszköz marad – hatékony, ha jól alkalmazzák, de sosem lesz képes kiváltani az együttérző, figyelmes gondoskodást.
Összességében az MI kínálta lehetőségek sorsa azon múlik, mennyi felelősséggel alkalmazzuk az új technológiát, mennyire tudjuk megőrizni az érintettek emberi méltóságát. Az okos otthon tehát lehet „angyal is, ördög is”: csak rajtunk múlik, miként használjuk.
