A legtávolabbi fiatal galaxishalmaz
A 12,7 milliárd fényévre található JADES-ID1 protoklaszter tűnik minden eddigi felfedezés közül a legtávolabbinak. A kép ragyogó pontokként és foltokként mutatja meg az egymásba simuló galaxisokat, amelyeket egy hatalmas, kékes felhő vesz körül – ez jelzi a forró gázt, amely a rendszer minden tagját körülöleli.
A protoklaszter egy galaxishalmaz megszületése előtti, gyerekcipőben járó állapot, ahol a gravitáció még csak most rángatja össze a fiatal galaxisokat. Ilyen korai szakaszban azonban a galaxisok laza köteléket alkotnak, és a forró gáz sem sugároz még olyan intenzív röntgensugárzást, hogy könnyen észre lehessen venni őket – ezért ezek az objektumok rendkívül nehezen bemérhetők.
Úttörő észlelési módszerek
A JADES-ID1 akkor vált láthatóvá, amikor a NASA két legerősebb űrteleszkópja kombinálta tudását: a James Webb infravörös érzékelőivel legalább 66 gravitációsan kötött galaxist azonosítottak, miközben a Chandra röntgenobszervatórium kimutatta a felforrósodott gázfelhő röntgensugárzását. Ez a kombinált adathalmaz bizonyítja, hogy valóban egy összetartozó rendszerről van szó.
Az utómunkált képeken egyes galaxisokat bekarikázva láthatunk, a feltűnően világító neonkék részek pedig a Chandra által rögzített forró gázfelhőt mutatják.
Zavarba ejtően gyors fejlődés
Az igazán meglepő az, hogy a JADES-ID1 tömege eléri a 20 billió naptömeget, és 1,1 millió fényévnyi kiterjedésű. Ez a galaktikus óriás a várakozások szerint csak 2–3 milliárd évvel az Ősrobbanás után jelenhetett volna meg, de a megfigyelések szerint az univerzum csupán egymilliárd éves volt akkor, amikor már létezett.
A felfedezés azt sugallja, hogy az univerzum sokkal gyorsabban fejlődött, mint azt a jelenlegi modellek alapján gondolták – mintha sürgős lett volna felnőnie. A csillagászok most azt próbálják megfejteni, hogyan jöhetett létre egy ekkora rendszer ilyen rövid idő alatt, hiszen az elméletek szerint az első milliárd évben még nem nőhetett volna ekkorára egy galaxishalmaz.
