A nedvesség az egyik legnagyobb bukta
A különböző növények teljesen eltérő vízigénnyel rendelkeznek, és amikor bajt érzünk a leveleken, hajlamosak vagyunk azonnal locsolni, aminek következtében könnyen túlöntözzük a cserepes növényt. Ha pedig visszafogjuk az öntözést, jön a kiszáradás veszélye. Jómagam is állandóan ebbe a mókuskerékbe ragadtam, mire úgy döntöttem, hogy beruházok egy 4 700 forintos (13 USD) talajnedvesség-mérőre, hátha okosabban bánok majd az öntözéssel. Főleg a napok óta haldokló orchideám miatt döntöttem így: vajon megmenthet egy filléres eszköz egy ennyire érzékeny növényt?
Így működik egy egyszerű talajnedvesség-mérő
A legelterjedtebb, kapacitív talajnedvesség-érzékelők két vezető felületből és egy szigetelő rétegből állnak. A száraz föld szinte egyáltalán nem vezeti az áramot, míg a nedvességgel teli talaj egyre jobban, ráadásul változik az elektromos kapacitása is. A készülék ezt egyértelmű skálán jeleníti meg: legtöbbször 1-es (száraz) és 10-es (vizes) érték között mutatja az aktuális értéket.
Az én szenzorom hosszú szondával rendelkezik, aminek köszönhetően a föld mélyebb rétegeiben is pontosan tudom mérni a nedvességszintet – márpedig a víz eloszlása a cserép teljes magasságában ritkán egyenletes.
Adatok alapján öntözni – tényleg működik?
Korábban csak a rutinszerű napi/heti beosztásra és megérzésekre hagyatkoztam. Az ujjammal méregettem a föld felszínét, vagy a cserép súlyából próbáltam következtetni a vízhiányra – de ezek mind csalókák. Egy-egy növény egészen más igényekkel bír, és az sem mindegy, hogy a földfelszínen vagy épp a mélyben van-e nedvesség.
Néhány hétig naplóztam minden mérési eredményt: a felső 5-7 cm mindig hamarabb kiszáradt, míg a mélyebb rétegek tartósan nedvesek maradtak. Feltűnő volt az is, hogy a kavicsos, jó vízáteresztő föld a pozsgások alatt pillanatok alatt kiszáradt, míg ugyanebben az időben a „dzsungel” növényeimnél a tőzeges, humuszos közeg még hetekig nedves maradt.
Tényleg segített a szenzor?
Nem azt mondom, hogy a haldokló növényeim újraéledtek, de a túl- és alulöntözés réme teljesen eltűnt. Pár hét alatt kialakítottam minden egyes cserepeshez egyedi öntözési rutint, amelyekhez naptáremlékeztetőt is rendeltem. Már három hét elteltével határozottan egészségesebbek lettek a növények: az orchideám új leveleket növesztett, bimbót is hozott, a levelek fényesebbek és erősebbek lettek.
Néhány korábban sárguló szobanövény most üde zöldben pompázik, és minden növény egyenletesen jól néz ki. Már nem találgatok: a növényeim egészségesebbek, mint valaha.
A legnagyobb nyereség: a magabiztosság
Mégis a talajnedvesség-mérőnél is fontosabb, hogy végre magabiztosan öntözök. Többé nem tippelek és nem érzem magam hibásnak, ha elfelejtek locsolni vagy ha túlöntözöm a virágokat – minden adat és ütemezés írásban van, pontosan követhető.
Ebből adódóan a növénytartás számomra jóval élvezetesebb lett, sőt, már várom az újabb mérési és gondozási fordulókat.
Megérte a befektetést?
Aki hozzám hasonlóan hajlamos elpuskázni a locsolást, annak egy ilyen 4 700 forintos, analóg talajnedvesség-mérő aranyat ér. Pár másodperc leolvasni, bármelyik cserepesbe szúrva rögtön látszik az eredmény.
A legnagyobb haszon mégis az, hogy többet nem találgatok: pontosan tudom, mennyi víz szükséges a növényeimnek, és mikor. Végre tényleg öröm gondozni őket – és ezt nem is gondoltam volna egy olcsó kiegészítőtől.
