Az MI-hullám mindent tarol
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az MI-hez kapcsolódó szerverek piaca óriási felvevőerőt mutat, az alkatrészgyártók erre irányítják figyelmüket. Ez azt jelenti, hogy a klasszikus, tömeggyártott fogyasztói eszközök — például háztartási routerek — a memóriakészletek maradékából kénytelenek gazdálkodni, így a memória drágulását a beszállítók azonnal továbbhárítják a piaci szereplőkre.
Az ugrás drámai: a „fogyasztói memória” ára az elmúlt kilenc hónapban nagyjából hatszorosára nőtt, miközben az okostelefonokba szánt chipek „csak” háromszorosára drágultak. Ebből arra lehet következtetni, hogy a szélessávú végfelhasználói eszközök különösen nagy bajban vannak.
Memória: a doboz legdrágább része lesz
Egy évvel ezelőtt a memória még csak az olcsóbb és középkategóriás routerek előállítási költségének 3%-át tette ki, ma ez az arány már 20% fölé emelkedett. Sőt, ez a növekedés a gyártástechnológiában is érezhető, hiszen egyre komolyabb hardvert várnak el az előfizetői eszközöktől. Nem elég, hogy közvetítsenek, egyre komolyabb feldolgozókapacitásra is szükség van — főleg, ha a szolgáltatók MI-képes otthoni eszközöket is piacra akarnak dobni.
A Counterpoint Research előrejelzése szerint ez a trend legalább 2026 júniusáig folytatódik; így szó sincs átmeneti áremelkedésről, a piaci szereplőknek tartósan magas memóriaköltségekkel kell számolniuk.
A szolgáltatók és a végfelhasználók is szívnak
A szolgáltatók olyan eszközparkot igyekeznek bevetni, amely egyszerre támogatja a gigabites sebességet, a Wi-Fi legmodernebb szabványait, különálló IPv4/IPv6 routingot, sőt, az otthoni telefonálást (VoIP) és egy sor kényelmi szolgáltatást, amit a felhasználók megkövetelnek. Ez egyre bonyolultabb rendszereket jelent, és ezek üzemeltetéséhez már messze nem elég 128 MB, mint egy régi routerben.
A legújabb modellek már 1 GB vagy még több memóriát igényelnek. Itt már minden forint számít: míg egy 1 GB-os chip nagyjából 1100 forintba kerül, ekkora gyártási volumen mellett — tízmillió darabos szinten — ez összességében tízmillió dolláros (vagy forintban milliárdos) pluszköltséget jelent. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a legtöbb alkatrész ára ehhez képest töredék, így a memória valóban uralni kezdte a költségstruktúrát.
Alternatívák? Egyelőre nincsenek
Felmerülhetne, hogy a szolgáltatók vagy gyártók alacsonyabb képességű chipekkel ellensúlyozzák a drágulást, ám erre kevés az esély: a sávszélesség-igények folyamatosan nőnek, az új szabványokat pedig nem lehet megspórolni anélkül, hogy elmaradnának a versenytársaktól. Sőt, az új típusú MI-funkciók — például a hálózati forgalom dinamikus optimalizálása — további erőforrásokat követelnek.
A felhasználói oldal sem marad ki a drágulásból: egyre kevesebb régi, olcsóbb router vagy set-top box marad forgalomban, a szolgáltatók pedig várhatóan áthárítják a pluszköltségeket az előfizetőkre.
Kockázat a teljes gazdaságra nézve
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a hardveralapanyag-piacon kialakult buborék már nem csupán az informatikai cégeket vagy a nagyvállalatokat érinti, hanem minden olyan ágazatot, amely nagy mennyiségű memóriát igényel. Egyes vélemények szerint, ha a mostani trend folytatódik, a globális gazdaság egészére is súlyos hatással lehet az informatikai beszállítói láncokban jelentkező feszültség.
A közösségi fórumokon is mind többen kérdőjelezik meg, mennyire életszerű, hogy az MI-cégek szinte minden memóriát felszippantanak, és a „buborék” kipukkanásáig szinte mindenkin átgázol a piaci logika. Egyelőre azonban a fő forgatókönyv: a memória ára tartósan magasan marad, a fejlesztések tempója lassulhat, és végső soron ezt minden internethasználó meg fogja érezni.
