
Lézerek: a drónok új ellensége
Az elmúlt években a drónok olcsósága és elterjedtsége új kihívások elé állította a hadsereget. Egy átlagos, akár 150 000 Ft-nál is olcsóbb, bolti drónt már nem gazdaságos több tízmillió forintos rakétákkal megsemmisíteni. Emiatt jött képbe a haditechnika új csodafegyvere, a lézerfegyver. Az AeroVironment és a BlueHalo közös fejlesztése, a LOCUST nevű lézerrendszer tavaly augusztusban vetették be először élesben, a Fort Bliss körzetében, nem messze a repülőtértől.
Ez a rendszer azért számít forradalminak, mert működése során gyakorlatilag kimeríthetetlen tárkapacitást kínál: amíg van áram, szakadatlanul tüzelhet. Egyetlen feltöltéssel is több tucat drónt képes elpusztítani. Különösen igaz ez akkor, ha a rendszerhez folyamatos áramellátást biztosítanak, így elvileg korlátlan lövésszám érhető el.
Lézerfegyverek: veszélyesek a repülőkre?
A technológia lelkesedést és aggodalmat is kivált. Egy lézernyaláb ugyanis nem csak a célpontig, hanem azon jóval túl is halad. Ha a kezelő elvéti egy mozgó drónt, a sugár tovább száguldhat: akár egy repülőgépet, akár a pilótát is megvakíthat – még akkor is, ha eltalálja a célt, hiszen egyes anyagokról visszaverődhet vagy szétszóródhat a fény. Ez különösen veszélyes a sűrű légiforgalmú térségekben, mint például egy nemzetközi repülőtér körül.
Mindezek dacára a hadsereg nem tágít: a LOCUST fejlett optikai és lézeres hardvert ötvöz szoftveres célkövetéssel, képes azonosítani, követni, majd a célelem (például egy drón motorja vagy szenzora) kritikus pontjait túlmelegíteni – ezzel instabillá téve vagy teljesen tönkretéve a drónt.
A lézerek rövid története: a fantasztikumtól a hétköznapokig
Noha a lézerfegyverek ötlete már a hidegháborús Reagan-éra óta izgatja a képzeletet, az első valós fejlesztések csak az elmúlt évtizedekben adtak kézzelfogható eredményt. A nyolcvanas évek Csillagok háborúja (Star Wars) projektje óta az amerikai hadsereg különféle platformokra – repülőgépekre, járművekre –, valamint földi állomásokra helyezett el lézerrendszereket. Az elmúlt évek mérföldkövei: 2017-ben a Lockheed ATHENA rendszere öt drónt semmisített meg Új-Mexikóban, 2019-től a Raytheon, 2022-től a Lockheed, 2024-től pedig az amerikai hadsereg több lézerprototípust is élesben tesztelt a Közel-Keleten vagy éppen a hadiflottánál.
Mégis, ezek a rendszerek messze nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: a nagy teljesítményű, akár 1 megawattos lézereket, amelyeket például Boeing 747-esekre szereltek, rakétacélpontokon sem sikerült igazán sikeresen tesztelni; a projektek hamar kudarcba fulladtak.
Az El Pasó-i incidens tanulsága
Az újabb lézerfegyverek – jobb hatásfokuk ellenére – a polgári szférában rengeteg aggályt keltenek. Emiatt már kisebb koordinációs hibák esetén is veszélybe kerülhetnek polgári járatok. Csak tavaly több mint 12 800 olyan lézeres incidenst jegyeztek fel az Egyesült Államokban, ahol lézermutatók zavarták a pilótákat – ezek nagyságrendekkel gyengébbek, mint a katonai rendszerek.
A mostani légtérzár hátterében pontosan egy ilyen, rosszul kommunikált művelet állt: a védelmi szervek egyszerűen nem egyeztettek a reptérrel, a várossal és a polgári irányítással. A város polgármestere, Renard Johnson is fontosnak tartotta hangsúlyozni: ilyen művelet nem történhetne meg egyeztetés nélkül. A Szövetségi Légügyi Hivatal és a hatóságok szerint minden eszközt, amely potenciális veszélyt jelenthet, csak szigorúan koordináltan és átláthatóan szabad bevetni. A jövő – bármennyire csábító a katonai lézerek álma – rengeteg engedélyhez, elővigyázatossághoz és közös szabályozáshoz kötött.
