Miért ennyire nehéz kezelni a legsúlyosabb depressziót?
Az Egyesült Államok felnőtt lakosságának mintegy ötöde legalább egyszer súlyos depressziót él át életében. A legtöbben egy-két terápia után javulnak, de minden harmadik beteg hiába próbál ki antidepresszánst vagy pszichoterápiát, nem enyhülnek a tünetei. Ez a kezelésre nem reagáló depresszió akár évtizedeken át is megkeserítheti a betegek mindennapjait. Vagyis a hagyományos terápiák mellett ennél az állapotnál új, hatékony megoldásokra van szükség.
Hogyan segít a bolygóideg stimuláció?
A St. Louis-i Washington Egyetem kutatói vezették azt a nagyszabású, országos vizsgálatot, amelyben az úgynevezett bolygóideg-stimulációt (VNS) kiegészítő kezelésként alkalmazták. Az eszközt sebészeti úton ültetik be a mellkas bőre alá, majd az elektromos impulzusokat a bal oldali bolygóidegen keresztül a központi idegrendszerhez juttatja. Ez az ideg összeköttetést teremt az agy és számos belső szerv között.
A VNS-rendszert a LivaNova USA fejlesztette ki, amely a vizsgálatot is támogatta. A kutatás elsődleges célja hosszú távú adatok gyűjtése a depresszió legsúlyosabb és legmakacsabb formájával élő emberekről, valamint annak elérése, hogy az amerikai állami egészségbiztosító is finanszírozza az ilyen kezeléseket. Ez azért fontos, mert a kezelés jelentős költsége sokak számára eddig elérhetetlenné tette a terápiát.
Kik vettek részt és hogyan zajlott a vizsgálat?
Az ország 84 helyszínén összesen közel 500 páciens csatlakozott a RECOVER elnevezésű kutatáshoz, akik életük átlagosan 29 évét töltötték krónikus depresszióban, és nagyjából 13 korábbi terápiás kísérlet után sem javultak. Köztük voltak olyanok is, akik elektrosokk-kezelést vagy transzkraniális mágneses stimulációt kaptak – vagyis a lehető legnehezebben kezelhető esetekről van szó.
Minden betegnél beültették a készüléket, de csak a résztvevők felénél kapcsolták be az első évben, így volt kontrollcsoport is. A kutatók a depresszió súlyosságán, az életminőségen és a mindennapi működésen mértek változásokat. A gyakorlatban 30%-os javulást tekintettek érdemi reakciónak, 50%-ot meghaladó javulást pedig kiemelkedően jelentősnek tartottak.
Mindazonáltal már szerény javulás is óriási pozitívum lehet, hiszen a legsúlyosabb depresszió gyakran teljesen ellehetetleníti az életet, növeli a kórházi kezelések és a korai halálozás kockázatát.
Lehet-e tartósan jobban lenni?
A legfrissebb elemzés azokkal a résztvevőkkel foglalkozott, akiknél már a beültetéstől kezdve aktív volt az eszköz. Ők jelentős arányban mutattak javulást már az első év után, sőt, a pozitív hatások 24 hónapon túl is megmaradtak. A 214 aktívan kezelt páciens közül 69% (azaz 147 ember) már egy év után érdemi javulást tapasztalt legalább egy területen, és közülük több mint 80% két év után is megtartotta vagy tovább növelte ezeket az eredményeket.
Különösen figyelemre méltó, hogy az 50%-ot meghaladó tünetcsökkenést elérők 92%-a két év után is tartós javulásról számolt be. Azok közül, akik az első évben nem éreztek előrelépést, közel egyharmaduk a második évre mégis javult – vagyis a módszer néhány embernél lassabban fejti ki a hatását. Ezért a hosszabb távú kitartás megtérülhet. A kilábalók között nagyon alacsony maradt a visszaesési arány.
Minden ötödik VNS-szel kezelt résztvevő képes volt végül teljesen tünetmentessé válni két év után – ez összesen 39 embert jelent. Mindent összevetve ez még annak fényében is feltűnő javulás, hogy a súlyos, rezisztens depressziós esetek általában gyorsan visszaesnek a terápiás kísérletek után.
Ennek alapján megállapítható, hogy
Az implantátum hosszú távon is képes jelentős javulást hozni a legnehezebben kezelhető depresszióban szenvedők számára. A vizsgálat eredményei alapján az eszköz által nyújtott előny nemcsak fennmaradhat, hanem tovább is növekedhet az évek során. Bár a beültetés költsége és elérhetősége továbbra is akadály, ha a közfinanszírozás biztosítottá válik, a terápiához eddig hozzáférni nem tudó betegek tömegei nyerhetnek új esélyt a normális életre.
Mindazonáltal szükség van további kutatásokra, hogy pontosan érthetővé váljon, mely betegeknél várható ilyen mértékű és tartósságú eredmény, illetve milyen esetekben éri meg hosszú távon is fenntartani a készülék működését. Végső soron azonban új reményt jelenthet mindazok számára, akik már minden más próbálkozást feladtak.
