Az átszámolt károk és a társadalmi költségek jelentősége
A tanulmány szerint eddig egy tonna szén-dioxid-kibocsátás társadalmi ára 51 dollár (körülbelül 17 800 forint) volt. Ha azonban az óceáni károkat is beleszámítjuk, ez az érték 97,2 dollárra (közel 34 000 forintra) nő. Emiatt a 2024-re becsült, 36,8 milliárd tonna globális CO2-kibocsátás esetén a költségnövekedés eléri a 91%-ot. 2100-ra csak a hagyományos piacokat érő éves károk 1,66 ezer milliárd dollárra (570 ezer milliárd forintra) rúghatnak. A kutatáshoz több tudományterület szakembereit vonták be: biológusokat, halászati és korallzátony-kutatókat, valamint klímaközgazdászokat. Az érintett ágazatok közé tartoznak a korallok, a mangrovák, a halászat, illetve a tengeri kereskedelem és a szabadidős ipar.
Az óceánok rejtett értékei és társadalmi hatások
A kutatók hangsúlyozták, hogy az óceán nemcsak anyagi, hanem úgynevezett nem használati (nem kézzelfogható) értékekkel is bír. Sokan például soha nem látnak korallzátonyt vagy mélytengeri lényeket, mégis fontosnak tartják védelmüket. Az országok, amelyek a legtöbb üvegházhatású gázt bocsátják ki, nem azok, amelyek a legsúlyosabb, közvetlen károkat viselik majd. Az óceán melegedése és savasodása miatt főleg alacsonyabb jövedelmű országokban nőhetnek az egészségügyi és pénzügyi veszteségek, különösen a tenger gyümölcseire támaszkodó szigetországokban. Ezáltal a probléma nemcsak ökológiai, hanem globális igazságossági kérdés is.
Új irányok a védelem és finanszírozás terén
A kutatás készítői szerint az új számítások ösztönözhetik a döntéshozókat, hogy nagyobb mértékben fektessenek be óceán-helyreállítási és védelmi projektekbe, például a korall- és mangrove-helyreállításba. Lényeges szempont, hogy ezek az adatok figyelembe veszik a part menti közösségek és őslakos népek hagyományos természetvédelmi tapasztalatait is. Emiatt az óceán gazdasági értékének elismerése fontos lépés a klímaváltozás mérséklése felé.
