A római fürdők sötét titka: ólom és mocsok

A friss kutatás szerint az ókori Pompeji első fürdőházában a vizet mindössze naponta egyszer cserélték, így a fürdőzők gyakorlatilag szennyezett, ólomszennyezett vízben áztak. Bár a rómaiak híresek fejlett vízellátásukról és közfürdőikről, a most feltárt fürdőkörülmények közel sem voltak higiénikusak.

Kövesedő mész és kosz mindenütt

A kutatók kalcium-karbonát, azaz mészlerakódás-mintákat elemeztek, melyek a kemény víz következtében keletkeznek. Ráadásul a karbonátokban kimutatható szénizotóp-csökkenés azt sugallja, hogy organikus szennyeződések – tehát emberi salakanyagok: izzadság, faggyú, vizelet vagy fürdőolaj – kerültek a vízbe. Ez különösen ott mutatkozott meg, ahol a víz elfolyt, vagyis a szennyeződés főleg a használat nyomán keletkezett. A tanulmány egyik szerzője szerint ezek a fürdők élményként egészen mást jelentettek, mint a mai fürdőzés: olívaolajat használtak a szennyeződés eltávolítására, amely a vízbe is belekerült.

Ólom a csövekből, de senkit sem zavart

A vízrendszert akkoriban ólomcsövek alkották, amelyek miatt magas ólomszintet mutattak ki a vizsgálatokban. Szerencsére hosszú távon a csövekben lerakódott mész valamelyest csökkentette a víz ólomtartalmát, de a szennyezés rövid és középtávon komoly problémát okozott. Bár a fürdők minden társadalmi réteg előtt nyitottak voltak, valószínűleg a vendégek rövidebb ideig használták a meleg, zsúfolt medencéket, inkább beszélgettek az öltözőkben vagy a gőzfürdőkben. A piszkos, bűzös víz sem tartotta vissza őket a társasági élet élvezetétől.

2025, adrienne, www.livescience.com alapján