Munkaszenny esetei: hogyan romlik a bizalom
A szervezeti morál gyorsan sérülhet az MI-ből származó felületes munkák miatt. Egy fejlesztőcsapatban például a vibe coding (a kódgeneráló MI) használata miatt sorra jelentek meg kritikus hibák, sőt, az egyik mérnök emiatt két napos felmondási idővel távozott.
Másutt egy minőségkutató azért érezte magát átverve, mert főnöke a kutatási eredményeit engedély nélkül töltötte be a ChatGPT-be, ahol zavaros, hibás táblázatok és szakzsargonnal teli, értelmetlen értékelő szövegek születtek. Nemcsak a végeredményt találta haszontalannak, hanem azt is sérelmezte, hogy a munkáját tőle függetlenül használták fel.
Egy technológiai cég munkatársa is észrevette, hogy teljesítményértékelését a vezetője inkább MI-vel írhatta – a levél hangneme idegen volt, tele volt önértékeléséből kiemelt mondatokkal. Ez az élmény elvette a hitét abban, hogy számíthat szakmai előléptetésre.
Ködös vezetői utasítások, túlterhelt alkalmazottak
Az MI alkalmazásának elvárása gyakran konkrétumok nélküli, „használd mindenhol, minden nap” típusú utasítássá válik vezetői szinten. A felmérésben részt vevő dolgozók 41%-a arról számolt be, hogy munkáltatója buzdította ugyan őket MI-használatra, de lényegében nem adott pontos iránymutatást a valódi, értékteremtő alkalmazáshoz.
Esetünkben ez azt jelenti, hogy a vezetők is frusztráltak: a felsővezetés nyomására a középvezetőknek megállás nélkül kellene terjeszteniük az MI-használatot, miközben nincsenek világos célok vagy visszamérhető sikerkritériumok. Többen emiatt már új állás után néznek.
Mindeközben az MI-re kiadott parancsok gyakran a mennyiségi mutatókat helyezik előtérbe a minőség helyett, így mindenki inkább csak letudja az „MI-feladatot”, mintsem valóban kihasználná az új eszközökben rejlő lehetőségeket.
Miért termelnek az emberek munkaszennyet?
Az MI generálta felületes, haszontalan munkák gyártásának oka leginkább az, hogy az alkalmazottak túlterheltek és ki vannak merülve. A költségmegszorítások, az összevont munkakörök, az egyre több feladat miatt a dolgozók túlhajszoltak, és gyakran csak formálisan teljesítik az MI-használatra vonatkozó elvárásokat. Ebben a légkörben a valódi innováció helyett a performatív MI-használat terjed, vagyis csak a látszat kedvéért, kényszerből dolgoznak MI-vel, de a haszon kétséges, a minőség hiányzik.
A BetterUp több mint 400 000 alkalmazottat vizsgáló adatai szerint 2020 óta 26%-kal esett vissza a munkahelyi eredményességhez szükséges kognitív kapacitások szintje (fókusz, stratégiai tervezés, rugalmasság). Az Edelman 2025-ös jelentése szerint az alkalmazottak munkáltatóikba vetett bizalma szintén érezhetően gyengült.
A munkaszenny jelensége így egyszerre tünete és gyorsítója a szervezeti problémáknak: felszínre hozza a rossz munkaszervezést, de ha nem kezelik, tovább rombolja a csapatmunkát és a bizalmat.
Hogyan állítható meg a munkaszenny?
Nincs eleve elrendelve, hogy minden szervezet a munkaszenny áldozata lesz. Az egyik legfontosabb lépés, hogy a vezetők ne csak általános MI-elvárásokat, hanem konkrét, világos, a csapathoz igazított célokat fogalmazzanak meg. Az MI-eszközökkel kapcsolatos kompetencia- és kontrollérzet jelentősen csökkenti a munkaszenny előfordulását – azok a dolgozók, akik magabiztosnak érzik magukat az MI-használatban, fele annyi rossz anyagot készítenek. Ezt el lehet érni például képzésekkel, sikeres MI-gyakorlatok megosztásával, külső szakértők bevonásával.
A munkaszenny elleni védekezés másik pillére a pszichológiai biztonság építése a csapatokban: akinek van tere jelezni a problémákat, visszacsatolást kérni, hibázni vagy tanácsot kérni, az értékesebb munkát fog kiadni a kezéből. Kimutatták, hogy a csapaton belüli bizalom 61%-kal csökkenti a munkaszenny esélyét.
Mit jelent ez valójában a vezetőknek?
A munkaszenny nemcsak egyéni lustaság következménye, hanem rendszerhibára utal: a túlzott MI-nyomás, az alulról felfelé tornyosuló túlterheltség és a felülről jövő mesterséges elvárások konfliktusából születik. Ez rávilágít azokra a szervezeti repedésekre, amelyeket sürgősen orvosolni kell.
A vezetők három szinten léphetnek: újra kell indítani a bizalom építését, bátorítani kell a támogató csapatmunkát, vissza kell hozni a hétköznapi együttműködést (visszajelzés, nyílt párbeszéd).
A második szint a konkrét MI-használati elvárások kialakítása, normák lefektetése, valamint a munkák emberi véleményezése, a felelősségvállalás megerősítése.
Harmadik szinten új, a technológiához és az emberi kapcsolatokhoz is értő kollaborációs vezetői szerepre van szükség, aki felderíti a szervezeti súrlódásokat, az MI-integrációkat az emberek motivációihoz igazítja, és kézzel fogható eredményekhez köti.
A legnagyobb tanulság, hogy az MI hasznos kihasználásához először embernek kell maradni: időt kell adni a lassabb, de tartalmas együttműködésnek. Nélkülözhetetlen a bizalom, a kontroll és a figyelem – különben a szervezet elsüllyed majd a munkaszennyben.
