Miért pont az űr?
Az adatközpontok földi telepítése rendkívül sok földterületet, energiát és vizet igényel. Egyetlen adatközpont, mint például az Amazon indianai létesítménye, több mint hét futballpályányi területet foglal el. Ezek a létesítmények folyamatosan működnek, elképesztő mennyiségű elektromos áramot használnak, amely hővé alakul, így hatalmas hűtőrendszerek szükségesek. Az MI térhódítása miatt egyre nagyobb a terhelés: a Microsoft például elérte, hogy a hírhedt Three Mile Island atomerőmű tovább üzemeljen, kifejezetten adatközpontjai energiaellátására.
A helyi közösségek egyre hevesebben támadják ezek környezetterhelését. Mindebből fakadóan néhány technológiai gurut már az űrbeli adatközpontok lehetősége foglalkoztat. Jeff Bezos Blue Originje és Elon Musk SpaceX-e egyaránt dolgozik ilyen terveken. Sundar Pichai, a Google vezetője szerint tíz éven belül teljesen normális lesz adatközpontokat az űrben működtetni.
Az űr, mint tökéletes helyszín?
Az elképzelés lényege szerint a világűr hideg – ideális hely az adatközpontok működtetéséhez, amelyek hűtése hagyományosan a legnagyobb kihívás. A nap mint szinte kimeríthetetlen energiaforrás folyamatos energiát biztosíthatna, ráadásul az űrbeli napelemeket nem befolyásolja az éjszaka vagy az időjárás. Egyesek azt állítják, hogy a hűtés szinte ingyen van odafent, a felesleges hő pedig hatalmas sugárzófelületeken keresztül eltávozik.
Ugyanakkor a szakértők szerint a valóság jóval bonyolultabb. Bár a műholdak fellövése olcsóbb lett az elmúlt évtizedekben, egy teljes értékű adatközpont működtetése az űrben még mindig elképesztően költséges és bonyolult. Ráadásul a világűr hőmérsékleti viszonyai szélsőségesek: a Nemzetközi Űrállomás –120 és +120 °C között ingadozó hőmérsékletnek van kitéve. Mivel az űr vákuumában nincs közeg, amely elvezesse a hőt, a túlmelegedést csakis hatalmas sugárzófelületekkel lehetne kezelni.
A Starcloud nevű startup például egy 5 gigawattos, 16 négyzetkilométernyi hűtőfelülettel rendelkező adatközpontot tervez. Ez több tízszerese bármely valaha űrbe küldött szerkezet méretének, és egyelőre elképzelhetetlen, hogyan lehetne ekkora létesítményt feljuttatni vagy összeszerelni.
Technikai és biztonsági kihívások
A hűtési gondokon túl az űrben számtalan további akadály áll. Az űr tele van veszélyes sugárzással, ami károsíthatja a hardvert és adatvesztést okozhat. A Föld körüli pálya ráadásul tele van törmelékkel: egy fél centiméteres űrszemét akár az egész Nemzetközi Űrállomást is elpusztíthatná, egy adatközpont összetett hardveréről nem is beszélve. A közelmúltban egy Starlink-műhold majdnem összeütközött egy kínai űreszközzel – és ezek mérete is eltörpül a tervezett űrközpontokhoz képest.
Nem sokkal később újabb csavar következett: a kommunikáció sem látszik megoldhatónak. Még a Starlink internetszolgáltatása is jóval lassabb a hagyományos földi optikai hálózatoknál. Az adatok Föld és világűr közötti továbbítása komoly akadály, különösen MI-alkalmazásoknál, ahol azonnali reakcióidőre van szükség.
Mindebből fakadóan a legtöbb szaktekintély úgy véli, hogy a hatalmas költségek, műszaki nehézségek és veszélyek miatt az űrben működő adatközpontok rövid távon inkább fantasztikus víziók, mint valós alternatívák lehetnek.
Kinek éri meg mindez?
A Starcloud szerint 10–15 éves távlatban a SpaceX már olyan kapacitásokat ér el, hogy a szükséges anyagmennyiségek feljuttatása rutinfeladat lesz. A cég első körben speciális célra, például műholdképek feldolgozására szánná az űrbeli adatközpontjait, és az amerikai hadsereg, illetve a titkosszolgálatok is érdeklődnek. A hardverek folyamatos elavulása, meghibásodása azonban földi körülmények között is napi probléma: az űrben erre csak robotkarokkal lehetne reagálni. Amint az alkatrészek elavulnak, űrszemétté válhatnak azok a szerkezetek is.
Egyesek szerint a fejlesztések hozhatnak ugyan mérnöki áttöréseket, de a rendelkezésre álló forrásokat ésszerűbb lenne a földi infrastruktúrák korszerűsítésére fordítani. A chipgyártók villámgyors fejlődése miatt az adatközpontokban használt lapkák néhány év alatt elavulnak, így az űrbe küldött szerverflották hamar technológiai ócskavasakká válnának.
Nagy kérdés marad, hogy mindez a valós fejlődést vagy csak a technológiai hype-ot szolgálja: a SpaceX részvénykibocsátása, illetve a mesterséges intelligencia trendjei miatt a cégek nem akarnak kimaradni semmilyen jövőálló technológiából, ami a részvényárakat emelheti.
A valóság: űrhájpolt álom vagy evolúciós ugrás?
Az űrbeli adatközpont gondolata ugyan az emberiség fejlődését szolgálhatná, de jelenleg mind műszakilag, mind gazdaságilag rendkívül problémás. A feljuttatáshoz hatalmas mennyiségű oxigén és fosszilis üzemanyag szükséges, ami kétségbe vonja a zöld alternatíva hitelességét. Adódik tehát a kérdés: miért kellene az űrbe vinni mindezt, ha a Földön, például egy „csúnya” épületben, töredékáron, jóval kevesebb veszély mellett is lehetne működtetni?
Összességében tehát a szakértők szerint a probléma megoldása továbbra is itt, a Földön vár ránk. Az ötlet – hogy jobbá tesszük az űrbeli technológiát – izgalmas, de jelen pillanatban inkább pénzégetés, mint közeli valóság.
