Minden a túlélésről szól
Vincent Savolainen, az Imperial College London professzora szerint, ha meg akarjuk érteni a társas állatok működését, az azonos neműek közötti szexuális viselkedést is ugyanúgy figyelembe kell venni, mint a párosodást, az utódgondozást, a harcot vagy az élelemgyűjtést. Ezek a kapcsolatok ugyanis a társadalmi hálózatok összetartásában fontosabbak lehetnek, mint eddig gondolták.
Kik és miért élnek vele?
A kutatók több mint 1700 korábbi tanulmányt elemeztek, és végül 59 főemlősfajnál találtak dokumentált leírást az azonos neműek közötti szexuális viselkedésre (például közösülésre, ejakulációra vagy genitális ingerlésre). A vizsgált fajok körében gyakoribb az ilyen viselkedés azokban a csoportokban, ahol a hímek és nőstények jelentősen különböznek (szexuális dimorfizmus), továbbá a hosszabb életű fajoknál, illetve a nagyobb, bonyolultabb csoportokban élőknél. Ez főként a zordabb éghajlatú, ragadozók által veszélyeztetett területeken jellemző, ahol a társadalmi összetartás az életben maradást is segítheti.
Nem emberre vonatkozik
A kutatók hangsúlyozzák, hogy eredményeiket kizárólag nem emberi főemlősökre értelmezték, nem az emberekre vagy az LMBTQ+ közösségre. A vizsgálat célja az állati társas viselkedés mélyebb megértése volt, nem pedig társadalmi értelmezések keresése. Az új kutatás remélhetőleg további vizsgálatokat inspirál majd a témában.
