Eddigi bizonyítékok és ellentmondások
Korábbi kutatások eredményei erősen eltértek: sok tanulmány nem tudta egyértelműen elkülöníteni, hogy maga az étkezési ablak lerövidítése vagy inkább a kalóriabevitel csökkenése hozza-e a kedvező változásokat. Emellett jellemzően nem kontrollálták szigorúan, ki mennyi energiát fogyaszt, miközben számos külső tényező is befolyásolja az anyagcserét. Ezért a német kutatók a ChronoFast vizsgálatban pontosan ugyanolyan kalória- és tápanyagtartalmú étrenddel, de eltérő időzítéssel figyelték a hatásokat.
A ChronoFast vizsgálat menete
A kutatás során 31 túlsúlyos vagy elhízott nőt vontak be, akik két héten keresztül kipróbálták a „korai” – reggel 8-tól délután 4-ig –, illetve a „késői” – délután 1-től este 9-ig – tartó, 8 órás étkezési ablakot. Fontos, hogy mindkét időszak alatt a résztvevők ugyanannyi kalóriát és tápanyagot vettek magukhoz. Az orvosok folyamatosan mérték az anyagcsere-mutatókat, a vércukrot, a vérzsírokat, a gyulladásos faktorokat, és figyelemmel kísérték a belső biológiai órák eltolódását is.
Az időzítés befolyásolja a biológiai órákat
Különlegessége a vizsgálatnak, hogy a kutatók Dr. Achim Kramer fejlesztését, a BodyTime-tesztet is alkalmazták. Ez egyetlen vérmintából képes jelezni az adott résztvevő cirkadián fázisát, vagyis azt, hogy testének biológiai órája éppen hol tart a napi ciklusban. Kiderült, hogy a későbbi étkezési ablakban a résztvevők belső órája mintegy 40 perccel csúszott el, és valóban később is feküdtek, keltek.
Az anyagcsere mégsem változott
A várakozások ellenére sem találtak lényegi javulást sem az inzulinérzékenységben, sem a vércukor- és vérzsírszintben, sem a gyulladásos markerekben. Ebből adódóan minden bizonnyal az eddigi pozitív eredmények hátterében is a fogyás – vagyis a kalóriabevitel csökkentése – és nem az étkezési ablak önmagában állt.
Mi számít igazán?
A történet tanulsága egyértelmű: ha valaki ténylegesen fogyni szeretne, vagy javítaná az anyagcseréjét, a pontos időzítésnél sokkal fontosabb a kalóriabevitel mértéke. A kutatók azt is hangsúlyozzák, hogy a jövőben érdemes vizsgálni, vajon a két tényező – vagyis a kalóriacsökkentés és az étkezési időablak – együttes alkalmazása erősebb hatással jár-e, illetve hogyan befolyásolja mindezt az egyéni belső óra és a genetika.
