Mesterséges intelligencia az űrben?
A Project Suncatcher névre keresztelt elképzelés szerint a jövőben napenergiával működő, speciális gyorsítókkal szerelt műholdflották láthatnák el az MI-vel kapcsolatos feladatokat. Az űrbeli adatközpontokat azért tartják ígéretesnek, mert alacsony Föld körüli vagy napszinkron pályán a napelemek a nap nagy részében működőképesek, és elkerülhetők a földi éjszakai leállások, az energiaveszteségek, valamint a hálózati korlátok. A hőleadás is egyszerűbb: a felesleges hőt sugárzással sugároznák ki az űrbe, nem kellene vízigényes hűtőrendszerekkel bajlódni, mint a földi központokban.
Jelenleg világszinten az adatközpontok 415 terawattóra áramot emésztenek fel évente, ami az összes fogyasztás 1,5 százaléka. Az Egyesült Államokban már most arra készülnek a szolgáltatók, hogy 2028-ra az MI okozta terhelés akár egyes régiók áramigényének 15 százalékát is kitegye. Emiatt egyre többen kongatják a vészharangot, mert új kapacitások nélkül az MI terjedését az áramszolgáltatók foghatják vissza.
Miért kételkednek sokan az űradatközpontokban?
A technológiai cégek vezetői közül többen szkeptikusak. Joe Morgan, egy adatközpont-infrastruktúrával foglalkozó cég vezetője szerint fizikailag olyan gyorsan elavulnak a mai adatközpontok alkatrészei – például a GPU-k –, hogy földi körülmények között is csak nehezen lehet követni a tempót. Az alkatrészek cseréje az űrben viszont drága és bonyolult, sőt minden egyes javításhoz űrutazásra lenne szükség, aminek a költségeit és kockázatait senki sem vállalná rutinból.
Emiatt az űrbeli adatközpontok leginkább akkor nyerhetnének értelmet, ha a felhasználók is az űrben lennének. Ráadásul az űrbe küldött szervereknél a földi kapcsolatok miatt elkerülhetetlen a késleltetés: hiába villámgyors a lézeres kommunikáció a műholdak között, a földfelszíni és űrbéli adatforgalom közötti távolságok fizikai akadályt jelentenek.
Energia, víz és egészség: egyre több a probléma a Földön
Nem véletlen, hogy egyre sűrűbben merülnek fel radikális alternatívák. Ma már sokak számára problémás a földi adatközpontok energia- és vízpazarlása, sőt egészségügyi kockázatokat is emlegetnek. Például Memphisben a lakók tiltakoznak a hatalmas xAI Colossus adatközpont okozta légszennyezés miatt, más államokban egészségügyi és környezetvédelmi aggodalmak miatt szerveződnek mozgalmak az óriásberuházások ellen. Emiatt sokan tényleg új megoldásokat keresnek.
Milyen akadályok jöhetnek még az űrben?
Az űrben azonban új problémák kérdőjelezik meg a megvalósítást. Lehet, hogy az adatok feldolgozásához használt processzorok nem bírnák a kozmikus sugárzást vagy a napkitöréseket? Ezt már most vizsgálják a Google kutatói: a saját TPU-gyorsítóikat sugárzási teszteknek vetették alá, és modellezik, hogyan tudnának műholdak szoros kötelékben együttműködni nagy sávszélességgel. A valódi áttörés viszont messze van, az űrbeli adatközpontok még legfeljebb csak kísérleti szakaszban léteznek.
Valójában az űriparnak jönne jól az űrbéli adatközpont?
Ugyanis a valódi haszon talán nem is a földi MI-kiszolgálás, hanem az űrben zajló tevékenységek támogatása lehet. A Moon Village Association szakértői például azt mondják, a Holdon vagy a Hold körüli térségben tervezett állandó emberi jelenléthez szükség lesz egy önálló, nagy teljesítményű adatközpontra – akár napelemekkel, akár atomenergiával, akár üzemanyagcellákkal.
Így az ötlet inkább jövőbiztos technológiai háttérként szolgálhat az űripar számára, ahol nem a földi felhasználók, hanem űreszközök, robotok és szenzorok adatait kellene kezelni. Sőt, egyesek szerint akár az is megvalósítható, hogy a nem sürgős földi adatfeldolgozást áttennék az űrbe, tehermentesítve ezzel a bolygó energiafelhasználását, vagy akár megőrizve a civilizáció fontos adatait földrengésektől, katasztrófáktól védve.
Lehet, hogy közelebb van az MI-plafon, mint hittük?
A Project Suncatcher inkább betekintést nyújt abba, meddig feszíthetők a Föld lehetőségei. A következő években eldőlhet, vajon a földi technológia képes lesz-e lépést tartani az MI energiaéhségével, vagy eljön az idő, amikor tényleg az űrbe küldjük a szervereket. Addig viszont a földi adatközpontok és az energiahálózat küzdelme elkerülhetetlenül tovább éleződik.
