
Közösségek a Prehisztorikus Andokban
Noha a Sierras de Córdoba népe rugalmas, vegyes gazdaságot folytatott, ahol a földművelés vadászattal és gyűjtögetéssel keveredett, leleteik ritkán árultak el sokat mindennapjaikról. Csonteszközeik – főleg a különleges csontnyílhegyek – fontos, mégis elhanyagolt szeletét jelentették anyagi kultúrájuknak.
Ebből adódóan az utóbbi évtizedek régészeti munkái jobbára csak felszínes leírásokat adtak arról, milyen csontokat és eszközöket használtak. Dr. Matías Medina kutató kiemeli: a korszak csontművességének gyakorlatilag nem volt mélyebb technológiai elemzése, noha ezek az eszközök elengedhetetlenek voltak mind a vadászathoz, mind a fegyveres összecsapásokhoz.
Hogyan készültek a csontnyílhegyek?
A tanulmány 117 csontnyílhegyet vizsgált meg, melyek a Museo Arqueológico Numba Charava-ból származtak, és a 20. század során különböző lelőhelyekről gyűjtötték őket. Az eszközök alapanyaga főleg a vadászott guanakók (Lama-fajok) hosszú lábcsontjai voltak, de olykor a pampaszszarvas csontjai is. Ezeket a csontokat hosszában kettévágták, csiszolták, reszelték, míg el nem érték a nyílhegy kívánt formáját.
A jól kidolgozott hegyeket végül simára polírozták, így azok fényesek lettek – ezzel csökkentve a légellenállást, és egyben ellenállóbbá téve őket az időjárással szemben. Díszítések csak elvétve fordultak elő: mindössze három lapon jelent meg vésett minta, általában vonalak és apró háromszögek – ezek társadalmi identitást fejezhettek ki, és a készítők kulturális hovatartozását is hangsúlyozták.
A szervezettség nyomai és a család szerepe
A csontnyílhegyek készítése időigényes, ám szabványosított folyamat volt, minden darab egyedi, de technikájuk egységesnek mondható. A tudás vélhetően családon belül, szülőről gyermekre szállt tovább. Ebből adódóan a nukleáris család bizonyult az élelemszerzés és a szerszámkészítés elsődleges egységének a korszakban.
A környező régiókban, például a 500 km-nél is távolabb fekvő Alsó Paraná és az Uruguay-folyó árterületein a kőnyersanyag hiánya miatt szintén fejlett csonttechnológia alakult ki, különféle állatok – köztük madarak és szarvasok – csontjaiból. Az ottani gyártási módszerek eltérhettek a Sierras de Córdobában megszokottaktól.
A jövő kérdései
A friss felfedezések új összehasonlításokra ösztönöznek: a régiók közötti technológiai eltérések további kutatása nemcsak a kézművesség technikai fogásait, hanem a társadalmak szervezettségét, anyagi lehetőségeit is megvilágíthatja. Az ősi csontnyílhegyek tehát nemcsak a vadászatok emlékei, hanem egykori közösségek kulturális lenyomatai is, amelyek a szervezettség, a családi tudásátadás és az identitás kifejezésének ismeretlen mélységeibe engednek betekintést.
