Miért nehéz fosszíliákat datálni?
A legtöbb fosszília-lelőhelyen máig pontatlan vagy hiányos az időmeghatározás. Ez megnehezítette, hogy a kutatók megértsék, miként fejlődtek a dinoszauruszok és a régi ökoszisztémák. A klasszikus eljárások többnyire cirkonra vagy apatitra támaszkodtak, ám ezek az ásványok ritkák lehetnek. Maga a csont vagy fog vizsgálata sem ad igazán pontos eredményt.
Az új technika működése
A kutatók most a megkövesedett tojáshéjra koncentráltak. Korszerű urán-ólom (U–Pb) datálási módszerrel és az elemek pontos feltérképezésével mérték meg az apró mennyiségű uránt és ólmot a tojáshéj kalcitajában. Ezek a radioaktív elemek olyan beépített óraként viselkednek, amelyek elárulják, pontosan mikor temetődtek el a tojások.
Első tesztek és eredmények
Az eljárást Utahban (Egyesült Államok) és a mongóliai Góbi-sivatagban próbálták ki. Az eredmények szerint a tojáshéjat öt százalékos pontossággal lehet datálni. Mongóliában elsőként tudták pontosan meghatározni egy híres lelőhely, a dinoszaurusztojásokkal és fészkekkel teli terület korát: nagyjából 75 millió évvel ezelőtt keletkezett.
Új lehetőség a dinoszauruszok kutatásában
A dinoszaurusztojások közvetlen datálhatósága hatalmas áttörést hoz a földtudomány és a biológia összekapcsolásában. Mostantól ott is pontosan datálhatók a leletek, ahol a vulkanikus rétegek hiányoznak. Lindsay Zanno paleontológus szerint ez az úttörő módszer lehetővé teszi, hogy olyan titkokra derüljön fény a dinoszauruszok evolúciójáról, amelyeket eddig lehetetlen volt megfejteni.
