
Hogyan működik a mennyiségi stratégia?
Lényeges szempont, hogy egy vastag, ellenálló páncél (kitin) megépítése sok tápanyagot – például nitrogént és ásványi anyagokat – igényel, amelyek gyakran csak korlátozottan állnak rendelkezésre. A kutatók több mint 500 hangyafaj testméretét és a kitin mennyiségét vizsgálták 3D-s röntgenfelvételekkel, és azt találták, hogy a kitin aránya jelentősen – 6 és 35 százalék között – változik az egyes fajokban. Ebből kifolyólag ahol vékonyabb a páncél, ott sokkal nagyobb kolóniák alakulhattak ki, akár milliós nagyságrendben is.
A kutatás szerint minél kevesebb energiát fordítanak egyetlen egyed védelmére, annál többet tudnak termelni – vagyis egyedenként „olcsóbban” állítják elő a dolgozókat. Az egyszerűbb egyedekből álló társadalmak viszont összességében sokkal bonyolultabb, szervezettebb rendszerré fejlődtek, hiszen előtérbe kerültek a közösségi megoldások, például a közös táplálékszerzés, a fészekvédelem és a munkamegosztás.
Evolúciós előnyök és sokféleség
Egy önálló hangya gyengébb védelmet kap, de a közösségi életforma ezt ellensúlyozza. Végül az alacsony kitinbefektetés ütemesebb diverzifikációhoz vezetett: azok a fajok, amelyek kevésbé védettek, gyorsabban és több irányba fejlődhettek, új élőhelyeket hódítottak meg. Lényeges szempont, hogy ez a stratégia lehetővé tette, hogy a hangyák szegényesebb, nitrogénhiányos környezetekhez is sikeresen alkalmazkodjanak.
Ebből kifolyólag a kollektív védelmi stratégiák – például a rajok együttműködése, a fertőzések elleni közös védelem – fokozatosan feleslegessé tették az egyéni páncélozottságot, és beindítottak egy pozitív visszacsatolási folyamatot: így a hangyák fokozatosan a „könnyebben összenyomható”, de nagyobb létszámú társadalmak felé mozdultak el.
Párhuzam az emberi társadalmakkal
Ez a biológiai elrendezés párhuzamot mutat az emberi történelemmel is. Régen a csatákban a nehézpáncélos lovagokat fokozatosan kiszorították a specializáltabb, de kevésbé védett katonák, mint az íjászok vagy puskások. Lényeges szempont, hogy ugyanez a minőség–mennyiség kompromisszum felfedezhető a mindennapi életben is – a táplálkozásban, a tanulásban vagy abban, hogy hány gyereket szeretnénk felnevelni.
A hangyák története jól mutatja, milyen evolúciós utakat járhatnak be különböző élőlények: ahogy egyre összetettebb társadalmakat alkotnak, az egyedek egyszerűsödnek, de a közösségi intelligencia, alkalmazkodás és túlélési stratégia életképesebbé teszi őket.
