
Érdekes részletek az ékszerekről
A legnehezebb tárgy egy D alakú, 6,7 grammos aranymedál, amelynek alján kagylóformájú foglalatban egy nagy gránát díszeleg. A forma a termékenységet szimbolizálhatja, és talán keresztény jelentést is hordozhat. A többi négy ékszer mind kerek, csillag- és gyöngydíszítéssel: ezek közül három függő, egy pedig egy eredetileg fibuláról leválasztott domború rész, amelyet újra felhasználhattak. Ilyen domború elem újrahasznosítására angolszász ékszerek között csak tucatnyi példa ismert, vagyis ritka darabokról van szó.
Kincsrejtés vagy rituális pusztítás?
Ami ezután történt, az mindenkit meglepett: a kutatók sem emberi csontokat, sem más tárgyakat nem találtak a lelet mellett. Ez alapján kizárható, hogy egy sír része volt, illetve gyöngyök vagy elválasztók hiánya miatt az is, hogy nyaklánc volt. Felmerült, hogy az ékszereket egy vándor aranyműves vagy magánszemély rejtette el, talán azért, mert a hetedik században a gránátkészlet fogyóban volt, és igyekezett értékes, régi darabokat újraalakítani. Az sem kizárt, hogy a lelet egyfajta rituális „tárgymegölés” volt: így szabadulhattak meg a nagy hatalmú, régi, ékes szimbólumoktól, vagy egy társadalmi csoport rejtette el értékeit az instabil, változó korban.
Anglia viharos évszázadai nyomában
A hetedik század Angliáját a kereszténység térhódítása és több, egymással folyton harcoló királyság jellemezte, így Lincolnshire is három részre szakadt. A Donington on Bain-i ékszergyűjteményt a Lindsey nevű régió területén találták, amely hol független volt, hol Northumbria vagy Mercia befolyása alá került. A lelet ezért sokat elárulhat a kor társadalmi és politikai feszültségeiről is. További feltárások segíthetnek megérteni az adott helyszín és korszak jelentőségét. A kincsgyűjteményt végül 2025-ben a Lincolnshire megyei önkormányzat vette meg.
