Átalakuló plasztiszok: lehet napfény nélkül élni?
Noha a Balanophora fajai elvesztették a növényvilág szimbólumának számító zöld színt és fotoszintetizáló képességüket, továbbra is szükségük van a sejten belüli plasztiszokra az alapvető anyagcsere-folyamatokhoz. A kutatás feltárta, hogy minden vizsgált Balanophora faj jelentősen leegyszerűsödött plasztiszgenommal rendelkezik, valószínűleg egy közös ősükben történt drasztikus genetikai leépülés következtében. Ugyanakkor még a látszólag sorvadó szervecskék is létfontosságúak maradtak: bár a fotoszintézist feladták, számos fehérje továbbra is eljut a plasztiszba, így a növények magas szintű anyagcserét tudnak fenntartani.
Ivaros szaporodás helyett az önállóság diadala
A kutatók megállapították, hogy az ivartalan szaporodás nem egyetlen alkalommal, hanem többször is megjelent a Balanophora ágainak történetében. Ez a képesség komoly túlélési előnyt jelent az elszórtan, elszigetelt, párás erdőkben élő növényeknek – így például a Japántól Okinawán át Tajvanig húzódó szigetsoron. Ha nincs elég beporzó rovar vagy közeli társ, az önmegtermékenyítés révén létrejövő magok biztosítják a fajok fennmaradását. A tapasztalatok szerint ez néhány fajnál már az elsődleges szaporodási móddá vált. Érdekesség, hogy a beporzásban máskor szokatlan állatok, például tevészöcskék és csótányok is szerepet kaphatnak, de ha ők sem elérhetők, akkor sincs gond: a magok megtermékenyítés nélkül is életképesek.
A parazita növények rejtett élete
A kutatás eredményei segítenek jobban megérteni, hogyan maradhatnak fenn a természetben azok a növények, amelyek már nem használnak napfényt, és szinte teljesen föld alatti létre rendezkedtek be. A következő lépés annak feltérképezése lesz, hogy a Balanophora tagjaiban milyen anyagcseretermékek jönnek létre a plasztiszokban, s ezek miként segítik a gazdanövények gyökerébe kapaszkodó paraziták életét. Ami biztos: az élet megdöbbentően rugalmas, és a növényvilág is mindig tartogat meglepetéseket.
