Az új holdrengések keresztülhúzhatják a NASA számításait

Különösen igaz ez akkor, ha egy biztonságos holdbázis tervezése a tét: most kiderült, hogy a Hold felszínén nemcsak meteoritbecsapódások formálták a domborzatot, hanem főként holdrengések rázták meg az Apollo 17 leszállóhelyének környékét. Egy friss kutatás szerint a Taurus–Littrow-völgyben tapasztalt felszíni változásokat jelentősen befolyásolták ezek a földrengésszerű mozgások – nem véletlen, hogy a NASA mérnökei most újraértékelik a hosszú távú telepek helyszínének kiválasztását.

Ősi holdrengések nyomában: Mit találtak az Apollo 17 mintáiban?

A történet másik oldala, hogy az Apollo 17 küldetése során begyűjtött kőzetminták és felszíni megfigyelések segítettek tisztábban látni a múltbeli szeizmikus aktivitást. A misszió asztronautái számos sziklagörgetés nyomát és lejtőcsuszamlást jegyeztek fel – ezek a jelek arra utalnak, hogy a térséget gyakran rázták meg holdrengések. A kutatók ebből visszakövetkeztették az események intenzitását, és beazonosították a legvalószínűbb törést, amely ezeket okozta: a Lee–Lincoln-törésvonalat.

A Lee–Lincoln-törés ma is aktív lehet

Az események láncolata itt még nem ért véget: a Lee–Lincoln-töréshez kapcsolódó rengések erőssége elérhette a 3,0 magnitúdót – ez a Földön enyhének számítana, de a holdi környezetben komoly kockázatot jelent. A kutatás szerint ilyen erejű rengések már 90 millió éve rendszeresen rázzák meg ezt a körzetet, és a törésvonal jelenleg is aktív lehet. Ez pedig azt jelenti, hogy a Hold többi részén is találhatunk aktív törésvonalakat, amelyek veszélyeztethetik az új telepek stabilitását, ha túl közel épülnek hozzájuk.

Mennyi az esély egy veszélyes rengésre?

A kutatók számításai szerint naponta nagyjából egy a húszmillióhoz az esély arra, hogy egy jelentősebb rengés eléri egy adott holdbázist. Bár ez szerény aránynak tűnik, egy évtizedes küldetésre – például egy hosszú távú holdi lakóegység esetén – már jóval nagyobb a valószínűség; összehasonlításképp, ekkora eséllyel húzna valaki négyes pókerkezet. Rövid távú utak, például az Apollo 17, alig voltak veszélyben, de az új holdkompok (például a Starship Human Landing System) magasabb felépítményét jobban veszélyeztetheti a rengések okozta gyorsulás.

A jövő holdkutatása: paleoszeizmológia és óvatos tervezés

Az új kutatási irány, a holdi paleoszeizmológia célja, hogy feltérképezze a Hold múltbeli rengéseit – ehhez a régóta elraktározott minták, műholdképek és a jövőbeli, modern Artemis-küldetések új szeizmométerei is hozzájárulnak. Világossá vált: holdbázist soha nem szabad egy aktív törésvonal vagy meredek letörés közvetlen közelébe telepíteni, mert ezzel fölöslegesen növelnénk a kockázatot. A jó tervezés kulcsfontosságú, ha a Holdon hosszú távon is emberi életet akarunk fenntartani.

2025, adminboss, www.sciencedaily.com alapján