A lakhatási válság mozgatórugói
Az emberek nemcsak alacsonyabb adók reményében keresnek új otthont, hanem a megfizethetőség miatt is. Sokan Texasba vagy Floridába költöznek. Eközben Kaliforniában 2025-ben egy középkategóriás otthonhoz már közel évi 86 millió forintos családi jövedelem kellett. Tavaly több mint 21 millió bérlő költötte jövedelmének 30 százalékánál többet lakhatásra. Lényeges hangsúlyozni, hogy a pénzügyi döntés látszólag egyszerűbb, mint a természeti kockázatok mérlegelése. Emiatt azok, akik kevésbé tehetősek, gyakran kockázatosabb térségekbe szorulnak – például Houston árvízveszélyes részeire vagy a tűzveszélyes kaliforniai dombvidékre.
Katasztrófák nyomában
A költözési hullám a veszélyes régiókat sem kíméli. Az adatok szerint az elmúlt évben a magas tűzveszélyű megyékbe költöztek a legtöbben, főként Texasba. Mindezt tovább súlyosbítja, hogy a biztosítók sorra vonulnak ki ezekből az államokból, mert a gyakoribb természeti katasztrófák – például tűzvészek és hurrikánok – miatt nem tudják fedezni a kockázatokat és a kifizetéseket. Ennek következtében néhány év alatt csaknem 2 millió lakásbiztosítást mondtak fel országosan; ez négyszerese a korábbi átlagnak.
Téves döntések mögött húzódó okok
Az egész probléma alapja valójában nem az egyéni választás. Nem úgy van, ahogyan sokan gondolják: ez hibás állami és önkormányzati lakáspolitikák következménye. Például Kaliforniában hiába van terv arra, hogy 2030-ig 2,5 millió új otthont építsenek, tavaly mindössze 100 ezerrel bővült az állomány. Lényeges hangsúlyozni, hogy a befagyott fejlesztések miatt sokan el sem érhetik a biztonságos régiók lakásait, így maradnak a veszélyesebb területek.
Az államok ugyan néha elismerik, hogy nem elég csak a földrajzi kockázatokat vizsgálni – számításba kell venni a társadalmi-gazdasági sebezhetőséget is –, ám a támogatások jellemzően elmaradnak. Emiatt, ha a döntéshozók nem lépnek, az éghajlatváltozás továbbra is meghatározza majd, ki élhet biztonságban, és ki marad kitéve a következő katasztrófának.
