Napi adag Marvel, szünet nélkül
A bevezetés után rögtön záporoznak a szexuális poénok, generációs utalások és az elmaradhatatlan, negyedik falat áttörő játékfejlesztős beszólások. Deadpool hangját Neil Patrick Harris kölcsönzi, de a megszokott lelkesedése helyett úgy szólal meg, mintha a felvételt csak muszájból, néhány forintért vállalta volna el.
Ez a VR-játék tökéletesen hozza azt, amit ma egy átlagos Marvel-adaptációtól várni lehet: futkározás, lövöldözés, végtagok darabolása, robbantások és repkedő ellenségek sorozata. A beállítási lehetőségek kedveznek azoknak, akik bírják a headset adta intenzív élményt – például a rázkódást, falon futást, csúszkálást vagy a levegőből bemutatott rúgásokat. Még ha elsőre kaotikusnak is tűnik, az akció gördülékeny. Bárki, aki a megszokott Marvel-élményeken nőtt fel, pillanatok alatt elmélyedhet benne.
A harc öröme, pont, stílus, nézettség
A legérdekesebb rész még csak ezután jön: a Marvel: Deadpool VR (Marvel’s Deadpool VR) harcrendszere meglepően élvezetes. Teljesen rá lehet kapni a különféle akciókra, ráadásul a játék jutalmazza a stílusos és látványos megmozdulásokat. Minden összecsapás végén zenegépszerű animációk várnak, a pontokat pedig fegyverekre, ruhákra vagy akár újabb Deadpool-szettekre lehet költeni. Az egész szinte egy Twitch-közvetítésre emlékeztet: a jobb teljesítményért folyamatosan újabb, hízelgő nézői kommentárok jelennek meg a képernyőn.
Szaggatott élmény, unalmas szereplőkkel
A lendületes akció azonban gyakran megtörik a szinte végtelen átvezető jelenetekkel – szerencsére ezeket át lehet ugrani. Ilyenkor újra az autóban kötünk ki, Marvel-karakterek között, akiket ritkán lehet biztosan felismerni, miközben unalmas párbeszédeket hallgatunk tétlenül és mozdulatlanul. Ezekben a pillanatokban a VR-élmény inkább büntetés, hiszen egyszerűen csak állni kell, tényleges interakció nélkül, és végighallgatni a fárasztó expozíciót, amikor már inkább művérrel borítva, leszakadt végtagokkal várnánk, hogy visszatérhessünk az akcióba.
Mestergombolyag az impulzusvadászatnak
Felmerül, hogy pont ez a végletekig algoritmizált „dopamin-löket” teszi a játékot túlontúl eldobhatóvá. Az elmúlt évtized „steril, szalonképes poénokból és marketing-cameókból” felépített Marvel-univerzumán edződött játékosok tökéletesen megkapják a magukét. A játék pedig kiszolgálja azokat a szokásokat is, amelyeket az online platformok algoritmusai folyamatosan erősítenek: percekig tartó pörgetés, rövid tartalom, gyors visszacsatolás, nehogy elkapcsolj.
A Marvel VR-játéka: mindennapi töltelék
Magamat is azon kaptam, hogy ismét a képernyő elé ragadok, hogy újabb álhírek, véletlenszerű klipsorozatok, elfelejthető „tények” és trendi zenék bombázzák az agyamat – annak ellenére, hogy jól tudom, valójában nem segít semmit. Nem is kell Deadpool, sem VR-headset, elég csak az internet előtt ülni, és máris pöröghet az instant elégedettséget adó, de végül teljesen üres élménysor.
Ugyanis a Marvel: Deadpool VR (Marvel’s Deadpool VR) összességében nem több mint egy gondosan algoritmizált Marvel-cukorka: feldob, aztán rögtön felejthetővé válik, és semmi maradandót nem ad, csak azt az érzést, hogy na, most aztán „jól elvoltam” – egészen a következő, agyonhajszolt impulzusig.
A Marvel: Deadpool VR (Marvel’s Deadpool VR) a Twisted Pixel Games fejlesztésében, az Oculus Studios kiadásában, kizárólag Meta Quest 3-ra érhető el.
