Az Indus-civilizáció eltűnésének titka végre napvilágra kerülhet

Új kutatások szerint az ősi Indus-völgyi civilizációt több, rendkívül hosszan tartó aszály sújtotta, amelyek végül a társadalom hanyatlásához vezettek. Régészek és klímakutatók i. e. 3000 és i. e. 1000 között vizsgálták az éghajlati körülményeket, és négy, egyenként legalább 85 évig tartó száraz időszakot azonosítottak, amelyek alapjaiban forgatták fel az életet. A legsúlyosabb aszály i. e. 1733 körül tetőzött: 164 éven át tartott, az éves csapadékmennyiség átlagosan 13%-kal csökkent, és szinte az egész Indiát érintette.

Klimatikus válság és vándorlás

A régió monszunjai egyre gyengébbé váltak a trópusi Csendes-óceán melegedése miatt, jelentősen visszaesett a csapadék, miközben a hőmérséklet 0,5 Celsius-fokkal emelkedett. A legjelentősebb tavak és folyók folyamatosan zsugorodtak, a talaj kiszáradt, és a mezőgazdaság egyre nehezebbé vált ott, ahol nem folytak nagy folyók. A Harappa-kultúra települései ezért kelet felé, a Gangesz felé költöztek az évszázadok során.

Alkalmazkodás és tanulságok

A civilizáció túlélését a változatos gazdasági tevékenységek, a különböző növényfajták termesztése és a vándorlás segítette. Ez a példamutató alkalmazkodóképesség ma is tanulságos a környezeti kihívásokkal szembenéző közösségek számára.

2025, adrienne, science.slashdot.org alapján

Share on Social Media