
Nélkülözhetetlen láncszem: az egészséges környezet
Alapvető szempont, hogy nincs valódi emberi egészség egészséges ökoszisztéma nélkül. Az Amazonas térségét érintő erdőirtás csak a jéghegy csúcsa: a hidrológiai körforgás felborulása, a szennyezések, a biodiverzitás csökkenése és a bányászat mind hozzájárulnak Brazília környezeti problémáihoz. Ugyanakkor az akadémiai szaktudás önmagában kevés: új, átfogó szemléletre van szükség, amelyben a természet és az ember mindig összekapcsolódik.
Az egészségkárosodásokat ezért a Fiocruz Intézetnél elsősorban a környezeti változások összefüggéseiben vizsgálják. Az ország történetében sokáig csak utólag léptek, miután már bekövetkezett egy katasztrófa – elég csak Rio Grande do Sul, São Sebastião vagy Rio de Janeiro természeti csapásaira gondolni.
Az egészséget kirekesztő klímaviták
Az ENSZ éghajlatváltozási konferenciáin sokáig alig esett szó az egészségről. Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) csak 2007-től kezdte igazán figyelembe venni ezt: ekkor vált világossá, hogy az ember és környezete sorsa sosem volt szétválasztható. Az Amazonas lakói, a folyóparti közösségek vagy az őslakosok ezt ősidők óta tudják – de úgy tűnik, sok tudós még mindig hajlamos megfeledkezni róla.
Mindebből fakadóan óriási a lemaradás. Brazíliában rendkívül nagy az őslakos kulturális sokféleség, a mikroorganizmus-gazdagság – mégis a legkevesebbet tudunk róla. Hivatalosan mintegy 48 jelentősebb vírust azonosítottak, de rengeteg lappangó vagy még teljesen ismeretlen. Elég egy intenzív erdőirtás Manaus környékén, és máris új vírusok törhetnek ki: ilyen volt például a Rocio-vírus, amely korábban helyi jelenség volt, de ma már egész Latin-Amerikát érintheti.
Vírusok és klíma: robbanásveszélyes kombináció
A vírusok rendkívül gyorsan alkalmazkodnak a környezeti hatásokhoz: a hőmérséklet-emelkedés, a páratartalom-változás és az ökológiai átrendeződések mind felgyorsíthatják a terjedésüket és mutációjukat. Az olyan rovarok, mint az Aedes aegypti, néhány év alatt egész kontinenseken hódítottak teret, és akár néhány fokos melegedés már egy egész államban robbanásszerű dengue-járványt okozhat. Mára Németországban, az Egyesült Államokban és Olaszországban is jelen van a dengue.
Ez igaz más arbovírusokra is, például a chikungunya-vírusra. 2025. november 12-én Brazíliának volt a legmagasabb előfordulási aránya Latin-Amerikában, különösen Rio Grande do Sul államban, ahol az esőtöbblet, tornádók és szélviharok miatt gyorsabban terjednek vírusok, baktériumok, gombák.
Technológiai előnyök és nehézségek
A biotechnológia modern vívmányai, például új vakcinaplatformok, most lendületet kapnak; a Fiocruz már alkalmazza őket. Ám az egészségügy még mindig reaktív módban működik. Nem azért nem tudjuk tartani a lépést a klímaválság betegségeivel, mert ne lenne elég szaktudás vagy szakember – hanem mert maga a rendszer nincs felkészülve, túl lassan reagál. Hiányzik az integrált járványügyi megfigyelés, a koordinált válaszadás, és a korai riasztási rendszerek sem elég hatékonyak.
Ugyanakkor, még amikor a Nemzeti Katasztrófareagáló Központ időben jelez is, gyakran csak későn érkezik a beavatkozás – ahogy azt São Sebastião példája jól illusztrálja.
Megelőzés: a jövő kiútja
Mindezek következtében Brazíliában és Latin-Amerikában még mindig a tüneti kezelés dominál. Az éghajlati válság azonban radikális viselkedésváltást, folyamatos monitorozást és megelőzést követel. Pozitív példa a SISS-Geo nevű rendszer, amelyet az erdei népek állattetemek rögzítésére használnak. Így sikerült például egy sárgaláz-járványt megelőzni, mert a fő hordozók – a nem emberi főemlősök – előbb elpusztulnak, mint hogy az ember megfertőződne.
A nemrég kapcsolatba került őslakosok számára külön programokra van szükség, hogy ne hurcolják be közéjük a folyamatosan változó vírusokat. Ehhez minden adott: megfelelő szakemberek, technológiák és intézmények is vannak. Ami hiányzik, az a politikai akarat és az erőforrások ésszerű kiosztása – holott a Parlamenthez befolyó közpénzek azt mutatják, bőven lenne miből gazdálkodni.
Az egészség hiányzó láncszem marad
Brazília előtt áll a lehetőség, hogy Latin-Amerika egészségügyi vezetője legyen a klímakérdésekben: kiváló intézmények, felkészült kutatók, sokoldalú partnerségek állnak rendelkezésre. Mégsem sikerül áttörni az apátiát: magán a COP30-on is egyértelmű volt, hogy az emberek többsége nem látja át a klíma, a környezet és az egészség közötti közvetlen összefüggést. A kongresszusi termek légkondicionálása nem elég: a magas hőmérséklet és páratartalom még egészséges embereket is próbára tesz – cukorbetegek és idősek akár életveszélyes helyzetbe is kerülhetnek.
Egy klímacsúcson az egészség még mindig csak mellékszereplő, holott minden negyedik kockázat ide kötődik. A környezet, a klíma és az egészség kapcsolata ott van mindenhol – és mégis láthatatlan marad. Ezért is feladata a környezeti egészségtudománynak, hogy ezt végre a középpontba állítsa.
