A mélytenger jelentősége a klímában
A 200 méternél mélyebb tengeri területek a Föld felszínének több mint a felét teszik ki, és az óceánok térfogatának 90%-át adják. A mélytenger a bolygó leghatékonyabb hosszú távú szénelnyelője. Az ipari forradalom óta a mélytenger az emberi eredetű szén-dioxid-kibocsátás mintegy 30%-át nyelte el, és a klímarendszerünkben keletkező többlethő 90%-át is elnyelte. Ez volt az a pillanat, amikor minden megváltozott: az óceánok váltak legnagyobb szövetségesünkké.
A Déli-óceán – az Antarktisz körül – a világ szén-dioxid-elnyelésének körülbelül 40%-át végzi, míg a Jeges-tenger jelenleg a klímaváltozásból fakadó legnagyobb és legsürgetőbb fenyegetésekkel néz szembe. Ebből adódóan az idei konferencia példátlan számú őslakos közösséget hívott meg, köztük inuitok, számik, atabaszkok, aleutok, jupikok és más sarkvidéki népek képviselőit, akik azt követelik, hogy a klímavédelem tükrözze a helyi tudást és jogokat is. Ennek ellenére az őslakos közösségek még mindig alulreprezentáltak a hivatalos egyeztetéseken. Erre válaszul több mint 70 000 fő vett részt a párhuzamosan szervezett People’s Summiton, ahol igazságosabb, minden közösséget bevonó megoldásokat követeltek.
A tenger szerepe a klímavédelmi célokban
Nem elég pusztán szóban elismerni a tengereket. Legutóbb Brazília és Franciaország közösen indítottak kampányt, hogy a tagállamok a tengeri megoldásokat is beépítsék a hivatalos vállalásokba. Ezt követően már 97 part menti állam – vagyis az érintettek 75%-a – hivatkozik a tengerre vagy a part menti ökoszisztémák védelmére nemzeti klímaterveiben, de a konkrét végrehajtás üteme egyelőre lassú. A tenger és a mélytenger védelme nélkül nem teljesíthetők a Párizsi Megállapodás céljai: az óceánok szénmegkötő képességének csökkenése tovább növelné a légköri szén-dioxid mennyiségét, az 1,5 °C-os célt pedig szinte lehetetlenné tenné.
Az eddigi 100 főbb klímaindikátor közül mindössze 14 foglalkozik az óceáni környezettel, ezek többsége is csak a partközeli vizeket méri. Ha a mélytengeri ökoszisztémákat figyelmen kívül hagyjuk, aláássuk mind a mérséklési, mind az alkalmazkodási törekvéseket. Ezért kulcsfontosságú, hogy a végső globális monitoringrendszer már kifejezetten tartalmazza a mélytengeri dimenziókat.
Kockázatok és új fenyegetések
A mélytengeri bányászatot gyakran tévesen a „zöld átmenet” részeként tüntetik fel, holott visszafordíthatatlanul károsítja a tenger élővilágát. A feltörekvő geomérnöki technológiák, amelyek célja a többlet-CO₂ eltávolítása, jelenleg drágák és kevéssé hatékonyak. Sőt, ezek az eljárások megváltoztathatják az óceán kémiai egyensúlyát is.
A klímaprognózisok legnagyobb bizonytalansága éppen az óceáni cirkuláció és biológiai aktivitás változásaiból ered. Még ha a kibocsátásokat holnap meg is szüntetnénk, a kibocsátott szén-dioxid 20–40%-a évszázadokig a légkörben maradna. Ha a mélytengeri szénelnyelők teljesítménye csökken, a légköri szén-dioxid gyorsabban halmozódik fel, és a globális célokat biztosan nem érjük el.
A megfelelő etikai szabályozás, az őslakos értékek integrálása és az óvatos, fokozatos megközelítés nélkül minden újabb tengerhasználati technológia tovább növelheti a szakadékot a társadalmak között, és maradandóan károsíthatja az óceánokat.
