Komplex ipari fellendülés
A Phoenix környékén mindent átszőnek az új félvezetőgyárak. Hatalmas területeket foglalnak el a városban, az utcanevek is a processzorokat és tranzisztorokat idézik. A városvezetés és üzleti szervezetek már most azt hirdetik: Arizona az Egyesült Államok új félvezetőgyártási központja. A térség mindössze öt év alatt több mint 72 800 milliárd forintnyi (200 milliárd USD) tőkét vonzott a chipiparba.
A Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC) és az Intel gigagyárai mellett számtalan beszállító is megjelent: az egész térség átalakul, új lakó- és ipari övezeteket hoznak létre, hogy a közeljövőben ide áramló több ezer új munkavállalót kiszolgálják.
A fejlemények mögött komoly erők munkáltak: a világjárvány idején tapasztalt chiphiány világszerte bénította meg az autó-, konzol- és elektronikai ipart, ennek következtében az USA célul tűzte ki, hogy visszahódítja a gyártást. Az úgynevezett CHIPS-törvény 19 120 milliárd forintot (52,7 milliárd USD) különített el a hazai chipgyártás támogatására.
Munkalehetőségek – valóban az arizonaiakat várják?
Következésképpen a politikai vezetők és a cégóriások reneszánszot ígérnek: munkahelyek ezreit hozzák létre. Az egyetemek és főiskolák gőzerővel képeznek szakembereket, és már most is 11 000 ember dolgozik a chipiparban, közülük 4000 munkavállalót 2020 óta vettek fel. A Szilícium-völgyhez hasonlóan Phoenixben is szinte mindenkinek van ismerőse, aki a félvezetőgyártásban dolgozik – vagy akit éppen most bocsátottak el.
A helyiek azonban szkeptikusak: egyrészt sok gyár nagy arányban külföldi, főleg ázsiai munkaerőt alkalmaz, másrészt a gyors automatizáció miatt az állások jelentős része nem lesz hosszú távon fenntartható. Az Intel egyik korábbi dolgozója arról számolt be, hogy miközben külföldi mérnökök magasabb fizetést kaptak, ő technikusként ugyanazt a munkát végezte alacsonyabb bérért.
Mi több, az elmúlt években tömeges leépítések zajlottak, a cégek pedig részben gépesítéssel, részben olcsóbb munkaerővel próbálják leszorítani a költségeiket. Sokan úgy érzik, a dolgozók csupán időszakos „szükséges rossz”: ha lehetne, holnap mindent automatizálnának. A TSMC-hez például több mint ezer munkavállaló érkezett Tajvanról, és egyes jelentések szerint a dolgozókra extrém munkarend, túlhajszoltság vár.
Vegyszerek, egészség, szennyezés
A félvezetőgyártás mindig is az egyik legveszélyesebb iparág volt a használt vegyszerek miatt. Az első gyárak mérgező szennyezései miatt Kaliforniában és Arizonában óriási kármentesítési projektek indultak. Phoenixben is hatalmas talaj- és vízszennyezést hagyott maga után a Motorola régi chipüzeme; karcinogén anyagokat, ólmot, arzént mutattak ki az érintett területeken.
A dolgozók állandó veszélynek vannak kitéve. Többek szerint a fokozott automatizálás sem szüntette meg a problémát, inkább átalakította: most a karbantartók és a vegyszerszállítók vannak kitéve mérgezésnek. Előfordult halálos baleset is: 2024 májusában egy TSMC-s alkalmazott meghalt kénsavas hulladék szállítása közben.
A cégek jellemzően titkolják, milyen vegyszereket használnak, gyakran üzleti titokra hivatkozva. A chipgyártás elképzelhetetlen az úgynevezett „örök vegyszerek”, például a PFAS-anyagok nélkül, amelyek az emberi szervezetben és a környezetben is évtizedekig fennmaradnak. Kutatások szerint ezek és más anyagok magas vérnyomást, daganatokat, meddőséget okozhatnak. Az amerikai környezetvédelmi hatóság most próbál lépéseket tenni a szabályozásukra, de a cégek keményen lobbiznak a kivételekért.
Sivatagi víz- és energiaigény
A legélesebb vita a vízhasználat körül forog. Arizona nagy része állandó vagy időszakos aszállyal küzd: a chipgyártás viszont extrém vízigényű folyamat, csak az egyik TSMC-gyár naponta 18 millió liter vizet használ el, ami egy kisebb város igényével vetekszik. Bár a cégek vízvisszaforgatással és új üzemek építésével próbálnak javítani a helyzeten, az összesített hatás mégis súlyos terhet ró a sivatagi vízbázisra.
Következésképpen komoly kérdések merülnek fel: valóban megéri-e az államnak, ha a víz- és energiatartalékokat végsőkig kizsigereli egy globális iparág miatt? Miként lehet garantálni, hogy a helyi közösségek, munkavállalók és a környezet nem csak elszenvedői, hanem haszonélvezői is lesznek az „új szilícium-völgynek”?
Mi várható a jövőben?
A chipgyártás újabb forradalma hatalmas esélyt, de legalább ekkora veszélyt is rejt Arizona számára. Az állam Amerika chip-központjává válhat, ha sikerül megteremtenie az egyensúlyt a gazdasági érdekek, a környezetvédelem és a közösségi szempontok között. A fejlemények mögött komoly erők munkáltak – most a helyiek kezében a döntés, milyen jövőt építenek ki maguknak a sivatagban.
