Mit nevezhetünk igazán sötétnek?
A sötétség fogalma is nézőpont kérdése: ha csak a látható fényre koncentrálunk, találhatunk extrém sötét régiókat, de ha az elektromágneses spektrum egészét vizsgáljuk, a kép változik. Az űr egyes helyein a gamma- és ultraibolya sugarak szinte mindenhol jelen vannak, így teljes sötétség ritkán tapasztalható.
Az igazán sötét helyekhez hozzájárulhat, ha egy égitest vagy anyag nagyon kevés fényt ver vissza, azaz alacsony az albedója. A tökéletes tükör például a ráeső fény 100%-át veri vissza (albedója 1). A faszén albedója mindössze 4%. Az egyik legsötétebb objektum a Naprendszerben a Borrelly-üstökös magja (8 km hosszú), amely a napsugaraknak kevesebb mint 3%-át veri vissza – szinte teljesen elnyeli a fényt.
Még sötétebb a világűrben
Az eddig ismert legsötétebb exobolygó, a TrES-2b mindössze a beérkező fény kevesebb mint 1%-át veri vissza, ami a bolygó atmoszférájában lévő nátrium- és titán-oxidgázoknak köszönhető. Ehhez képest a Föld az érkező napsugárzás 30%-át tükrözi vissza.
A fekete lyukakról is érdemes szót ejteni: mivel mindent elnyelnek, ami átlépi az eseményhorizontot, rendkívül sötétek, de ez nem jelenti, hogy nincs jelen fény – csupán csapdába esik. Maga az anyag, amely belehullik, gyakran intenzíven világít a folyamat során.
Árnyékok és magányos sötétség
Különösen sötétek azok a kráterek a Hold és a Merkúr pólusain, amelyek sosem látják a napfényt, így örökké árnyékban maradnak. Ugyanígy a sűrű, porral teli molekuláris felhők magjai és a Bok-gömbök is szinte mindent elnyelnek a látható fényből, emiatt sötét foltoknak tűnnek az égen – de az infravörös tartományban mégis átsejlik némi világosság.
Végül az univerzum egyes régiói csupán azért sötétek, mert nagyon messze esnek minden fényforrástól. Ezeket a NASA New Horizons űrszondája is vizsgálta: az ilyen tartományok az égbolton tízszer sötétebbek, mint a Föld közelében látható égbolt, de még itt is megfigyelhető a világegyetem háttérfénye.
A fentiek tükrében
A Föld a Tejútrendszerben egy viszonylag sötét régióban helyezkedik el – ennek köszönhetjük, hogy betekinthetünk az űr távoli tájaira. Ha nem ebben a ritka, sötét zónában lennénk, talán a csillagászat sem fejlődött volna ilyen ütemben. A sötétség tehát nemcsak misztikus jelenség, hanem meghatározó tényező az univerzum felfedezésében is.
