
A köszvény története és az elveszett urikáz gén
A köszvény az emberiség egyik legrégebbi ismert betegsége, amely akkor alakul ki, amikor éles kristályok jelennek meg az ízületekben, súlyos fájdalmat és duzzanatot okozva. A betegség fő kiváltója a húgysav – egy olyan anyag, amelyet a szervezet általában lebont. Ehhez azonban szükség lenne az urikáz nevű enzimre, amely szinte minden állatban jelen van, kivéve az embereket és más főemlősöket, akik 20–29 millió évvel ezelőtt elveszítették e génjüket. Az elméletek szerint az akkori magas húgysavszint előnyt jelentett, mert segítette a gyümölcscukrokból a zsírképződést, támogatva a túlélési esélyeket szűkös időkben. Mindeközben a modern élelmiszerbőség mellett ez a génhiány ma inkább gondot okoz.
Ősi gén újraindítása CRISPR segítségével
A Georgia Állami Egyetem kutatói, Eric Gaucher vezetésével, a CRISPR-Cas9, MI-alapú génszerkesztési módszerrel újra beültették az urikáz gént emberi májsejtekbe. Az enzim aktiválása után hirtelen visszaesett a húgysavszint, és a sejtek nem halmozták fel tovább a fruktózból képződő zsírokat. Majd továbbléptek a 3D-s májgömbök vizsgálatára, ahol ugyancsak sikerült csökkenteni a húgysavszintet, az urikáz pedig pontosan ott működött, ahol az élő szervezetben eredetileg is működne. Ebből adódóan felmerült a lehetőség, hogy a jövőben hasonló eljárással nemcsak a köszvény, hanem a zsírmáj is megelőzhető lehet.
A magas húgysavszint rejtett veszélyei
A túl sok húgysav hatása messze túlmutat a köszvényen. A magas húgysavszint – orvosi nevén hiperurikémia – szoros kapcsolatban áll a magas vérnyomással és a szív- és érrendszeri betegségekkel is. Kutatások szerint a frissen diagnosztizált, magas vérnyomásban szenvedő betegek 90 százalékánál emelkedett a húgysavszint, ami a magas koleszterinszinthez hasonló egészségügyi kockázatot jelenthet. Mindez egyre több kérdést vet fel a modern társadalmakban.
Új kezelési irányok és kérdések
A jelenlegi gyógyszerek nem mindenkinek hatékonyak, és komoly mellékhatásaik is lehetnek. Az új CRISPR-technikával azonban célzottan lehetne visszaadni a betegeknek az elveszett urikáz enzimet, elkerülve így a mellékhatások többségét. Jelenleg a következő lépés az állatkísérletek megkezdése, majd biztató eredmények esetén az emberi klinikai vizsgálatok. Felmerült a gén közvetlen bejuttatása a májsejtekbe, akár lipidnanorészecskés technológiával, amelyet a COVID–19 vakcináknál is alkalmaznak.
Mindeközben továbbra is komoly biztonsági aggályok övezik a génszerkesztést, és biztosra vehető, hogy etikai viták is felmerülnek majd arról, ki kaphatja meg ezt a kezelést, és ki nem.
