RP – A BBC elképzelése a “tiszta” angolról
A Received Pronunciation (RP) az a brit akcentus, amelyet hagyományosan az oktatásban, a felső osztályok körében és a médiában is preferálnak. A BBC az 1920-as években tudatosan választotta ezt az akcentust a híradós bemondók számára, mivel földrajzilag semlegesnek tekintették, nem kötődött egyetlen konkrét tájszóláshoz sem. Az RP alapját elsősorban a délkelet-angliai, különösen a londoni és oxfordi felső osztálybeli beszéd adta, de mesterségesen alakították ki, hogy egyfajta sztenderdként szolgáljon.
Az RP jellemzői:
- R hang elhagyása szóvégi helyzetben (pl. “car” inkább “cah”).
- Kifejezőbb magánhangzók (pl. a “bath” hosszúbban ejtett “ah” hanggal).
- Egyenletes hanglejtés, kevesebb dallamosság, mint néhány regionális akcentusban.
Posh English – Az arisztokrácia nyelve
A “posh English” vagyis az arisztokratikus angol egyesek szerint az RP még kifinomultabb változata. A felső osztálybeli beszédmódot jellemző:
- Nagyobb öntudatosság a szóhasználatban.
- Hangsúlyos, kerekebb magánhangzók.
- A “very” helyett gyakran “rather” használata (pl. “rather good” helyett “very good”).
- Kedvelt kifejezések:
- Utterly – teljesen, tökéletesen
- Awfully – rettenetesen, borzasztóan
- Fairly – meglehetősen, viszonylag
- Splendid – pompás, nagyszerű
- Spiffing – kiváló, remek
- Marvelous – csodálatos, bámulatos
Hogyan beszélt II. Erzsébet, és hogyan beszél III. Károly?
Bár sokan azt gondolják, hogy a brit uralkodó a leg”tiszta”bb angolt beszéli, valójában az övé is egy egyedi akcentus. II. Erzsébet fiatal korában egy rendkívül kifinomult RP-változatot beszélt, amely az évek során enyhén lazult. III. Károly beszéde kissé kötetlenebb, némi regionális befolyással, mivel hosszabb időt töltött Skóciában is. Nem mondható, hogy skót akcentussal beszéli az RP-t, de bizonyos fonetikai sajátosságok, például az ‘r’ ejtése vagy a dallamosság, enyhén eltérhetnek a klasszikus RP-től, részben azért is, mert hosszú időt töltött Skóciában.
Regionális akcentusok összehasonlítása
Az RP mellett az angol nyelv rengeteg regionális akcentussal rendelkezik, amelyek mindegyike sajátos vonásokat hordoz.
- Cockney (Londoni munkásosztály):
- Th-fronting (“think” helyett “fink”).
- H elhagyása (“hello” helyett “ello”).
- Példa: “Guv’, I ain’t got no brass farthing!” (Uram, nincs egy fityingem sem!)
- Walesi angol:
- Dallamosabb intonáció.
- Hosszabb magánhangzók.
- Példa: “It’s a lovely day, isn’t it, boyo?” (Szép nap van, ugye, haver?)
- Skót angol:
- Erős R hang minden pozícióban.
- Néhány kifejezés teljesen eltér az RP-től (pl. “wee” = “small”).
- Példa: “Ach, that’s a wee bit chilly, eh?” (Ó, ez egy kicsit hűvös, mi?)
- Yorkshire angol:
- Rövidebb magánhangzók.
- Az “the” gyakran “t'” lesz (pl. “to the shop” helyett “t’ shop”).
- Példa: “Ey up, lad, fancy a cuppa?” (Hé, haver, kérsz egy teát?)
- Liverpudlian (Scouse). Igen, “Liverpudlian” a Liverpool környékén beszélt angol nyelvjárás neve.
- Erős “g” és “k” hangok.
- Felfelé ívelő dallamos intonáció.
- Példa: “Alright, la’? Goin’ the match?” (Minden oké, haver? Mész a meccsre?)
Érdekességek a brit akcentusokról
- Az RP-t beszélő emberek a brit társadalom csupán 2%-át teszik ki.
- A BBC ma már egyre több regionális akcentust alkalmaz, hogy hitelesebb legyen a hallgatók számára.
- Az RP korábbi formája, amit II. Erzsébet fiatalon beszélt, mára szinte teljesen kiveszett.
- A londoni Cockney akcentusból fejlődött ki az “Estuary English”, ami ma egy elterjedtebb, lazább RP-változat.
Összegzés
A “Queen’s English” valójában nem egy hivatalos akcentus, hanem inkább az RP-vel azonosított, formális beszédmód. Azonban még az uralkodók is saját, egyedi kiejtéssel rendelkeznek, amely az idő előrehaladtával változik. A brit angol akcentusok rendkívül sokszínűek, és nincs egyetlen “helyes” vagy “jobb” változat – mindegyik hordozza a maga történetét és sajátosságait.
