Egyszerű, mégis forradalmi technológia
A lárvadobozok alumíniumlábakon helyezkednek el, 5 centiméterrel a zátony felszíne fölé emelkedve. Ezek a zárt dobozok a lárvák koncentrált elhelyezésére és lassabb szétszórásukra szolgálnak, így több idő jut a megtelepedésre azokon a helyeken, ahol a tengeri élővilág leromlott. Dr. Christopher Doropoulos, a CSIRO vezető kutatója szerint mindez hatékonyan elősegíti a lárvák túlélését és a megfelelő élőhely kiválasztását. A lárvákat a korallok évente ismétlődő ívási hulláma után tenyésztik tömegesen, majd a dobozokba töltik, amelyeket ezután a zátonyokra telepítenek.
Mérföldkő a zátonymentésben
A második teszt 2025 novemberében, a Whitsunday-szigetek térségében (Whitsundays) zajlik majd, ahol akár 20 millió korall-lárvát is szabadon engedhetnek több helyszínen. A kutatók hosszú távú megfigyelésekkel vizsgálják, mennyire hatásos a módszer különböző környezeti feltételek között, és hogy milyen távolságra sodródnak el a lárvák a kiindulási ponttól.
A jövő záloga lehet
A lárvatárolók a következő generációs zátonymentési módszerek közé léphetnek elő, amelyek lehetőséget adnak a zátony élővilágának fennmaradására a klímaváltozás korában. Ez az újítás a CSIRO és a Southern Cross Egyetem közös munkájának eredménye, amely reményt adhat a világ legnagyobb korallzátonyának regenerálódásához.
