Az utolsó neandervölgyi: A kihalás titka a génhígulásban?

Több évtizedes találgatás övezi, miért tűntek el a neandervölgyiek nagyjából 40 ezer éve. Noha felmerült, hogy kis, elszigetelt populációjuk nem bírta a versenyt a Homo sapiens-szel, vagy éppenséggel a klímakatasztrófák, betegségek és a versengés vetettek véget nekik, egy friss kutatás most új megközelítést kínál: lehet, hogy egyszerűen beolvadtak az emberek közé.

Együttélés kontra katasztrófa

A neandervölgyiek mintegy 400 ezer évvel ezelőtt jelentek meg Eurázsiában, és sokáig uralták is a kontinenst. Ám amikor a Homo sapiens megérkezett, a két csoport mintegy 10–30 ezer éven keresztül találkozott, keveredett, majd a neandervölgyiek nyomtalanul eltűntek. Egyes elméletek szerint egyszerűen túlságosan kevesen, elszigeteltek és sérülékenyek voltak, más vélemények az éghajlatváltozást, új betegségeket vagy az emberekkel folytatott versenyt teszik felelőssé kihalásukért.

A kutatók mostani modellje azonban kevésbé drámai okot gyanít: a két embertípus egyszerűen összekeveredett, a kevert utódok pedig fokozatosan felhígították a neandervölgyi gének arányát.

A génjeinkben élnek tovább

A modern ember genetikai állománya ma is őrzi a múlt nyomait: minden emberben kimutathatók neandervölgyi eredetű DNS-szakaszok. A kutatók modellszámításaikban abból indultak ki, hogy visszatérő, kisebb csoportokban érkeztek Homo sapiens csoportok a neandervölgyiekhez, ahol azután rendszeres volt a keveredés.

A modell szerint akár mindenféle katasztrófa vagy kiválasztódás nélkül is elegendő lett volna mindössze 10–30 ezer év ahhoz, hogy a neandervölgyiek génjei a folyamatos keveredés miatt szinte teljesen eltűnjenek az utódaikból. Számításaik alapján ez matematikailag bőven elképzelhető, de természetesen a többi tényező, például betegségek vagy környezeti változások is közrejátszhattak.

A genetikai adatok mindenesetre azt sugallják: a neandervölgyiek nem haltak ki teljesen, hanem bennünk élnek tovább – bár ma már csak nyomokban.

2025, adrienne, phys.org alapján