Csillagok születése: a múlt dicsősége
Érdemes kiemelni, hogy bármennyire is vágyunk új csillagok születésére, ma már egyre kevesebb új csillag születik. A vizsgált galaxisokban az elmúlt 10 milliárd évben folyamatosan csökkent a csillagkeletkezés üteme, a galaxisok pedig fokozatosan hűlnek. Bár az emberi időléptékkel ez felfoghatatlanul lassú folyamat, az adatok szerint a fényes, pezsgő korszaknak vége: a por mennyisége és a hőmérséklet is hanyatlik. Az átlagos galaktikus hőmérséklet napjainkban 10 kelvinnel alacsonyabb, mint a legkorábban vizsgált galaxisok idején, a mostani rekord mínusz 238 Celsius-fok körül mozog, ez nagyjából 35 kelvin. A kutatók tapasztalatai szerint a por hőmérséklete szorosan összefügg a csillagkeletkezés intenzitásával: minél forróbb egy galaxis, annál több új csillag keletkezik benne, míg a hűvösebb galaxisokban a csillagszületés üteme lelassul.
A por szerepe a kozmikus körforgásban
A földi ember számára csak bosszantó, de az univerzumban nélkülözhetetlen a por: nélküle nem jöhetne létre egyetlen csillag sem. A gáz- és porrészecskék sűrűsödésével indul a folyamat, amely végül saját tömegük gravitációs összehúzódása miatt izzani kezd, s ha elég forró és sűrű lesz, beindul a magfúzió – új csillag születik. Az életciklus végén a csillag felrobban, anyagát visszaadja az űrnek, a friss por pedig egy új generációnak ad lehetőséget. Ugyanakkor többféle kozmikus történés – például galaxisok összeolvadása vagy szupermasszív fekete lyukak anyagkilövellése – végső soron elzárhatja a friss gáz- és pormennyiségtől a galaxisokat. Ilyenkor a csillaganyag kiapad, és ezzel együtt visszaszorul az új csillagok születése is.
Univerzum térképe: merre tovább?
A Herschel és a frissen beüzemelt Euclid összehangolt működése elkészítette a valaha volt legnagyobb 3D kozmikus térképet, amelynek első fázisában 2,6 millió galaxist vettek alapul. Az Euclid az optikai és közeli infravörös tartományban kutat, míg a Herschel távoli infravörös sugárzást detektált – együttesen teljes és precíz képet adnak a galaxisok hőmérsékletéről és a kozmikus por viselkedéséről. A tervek szerint végül mintegy másfél milliárd galaxist sikerül katalogizálni, ami az égbolt harmadának feltérképezését jelenti.
Lassú kihűlés, elhúzódó búcsú
A fentiek tükrében jól látszik, hogy a világegyetem hosszú távon, de elkerülhetetlenül kihűlésre és elcsendesedésre ítéltetett. Persze a gyakorlati végét nehéz felfogni: a mostani ismeretek szerint legalább tíz a hetvennyolcadikon év múlva következik be az abszolút csend, vagyis 1-es után 78 nulla. A Napunk és galaxisunk már jóval előbb elöregszik, a szupermasszív fekete lyukak pedig még ezt is túlélhetik. Az új térképek és adatok mindenesetre egyre részletgazdagabb képet adnak a világegyetem múltjáról, jelenéről és végső sorsáról – de talán érdemes hűlő világunk szépségét is ünnepelni, amíg csak lehet.
