
Cukorhajtású „swashing”: amikor az anyagcsere mozgat
Nem elhanyagolható tényező, hogy a legismertebb bélbaktériumok, mint a Salmonella vagy az E. coli, akkor is képesek terjedni nedves felszíneken, ha elveszítik normál ostormozgató képességüket. A kutatók rájöttek, hogy ezek a baktériumok a cukrok lebontása során savas melléktermékeket, például acetátot és formiátot bocsátanak ki, amelyek vizet szívnak ki a felületből, így apró áramlatokat generálnak. Olyan ez, mintha a baktériumtelepek egy vékony, cukorszirupos patakon sodródnának előre.
Ez a mozgás a „swashing” elnevezést kapta, és különösen jól jön a kórokozóknak például a nyálkahártyákon, sebeken vagy élelmiszer-feldolgozó eszközök felületén. Ha a környezetben nincs erjeszthető cukor, a mozgás teljesen leáll. Emiatt a szervezet bizonyos régióiban – főként magas cukortartalmú, nyálkás felszíneken – a baktériumok még inkább képesek szétterjedni és fertőzést kiváltani.
A kísérletekben a kutatók azt is megfigyelték, hogy mosószerszerű anyagok (tenzidek) hozzáadása megszüntette a swashing típusú mozgást, ugyanakkor egy másik, csillóval támogatott „swarming” mozgásra semmilyen hatással nem volt. Ez arra utal, hogy a kétféle mozgás teljesen eltérő fizikai elveken alapul. Ettől függetlenül a baktériumok terjedésének megfékezése érdekében a flagellumok blokkolása önmagában nem lesz elegendő: a baktériumok vegyi mozgásmechanizmusait is célba kell venni – például a felszíni pH vagy cukorszint szabályozásával.
Molekuláris váltó: a T9SS sebességváltó titka
A második kutatás egy másféle bakteriális stratégiát mutatott be: a flavobaktériumok példáján keresztül, amelyeknél a mozgást nem ostor, hanem egy molekuláris futószalag, az ún. T9SS-rendszer vezérli. Ez a szerkezet ragadós fehérjékkel borított szalagként tekeredik a baktérium testén, előrehúzva azt, mintha egy mikroszkopikus hómobil lenne.
A rendszer központi alkotóeleme, a GldJ fehérje olyan, mint egy sebességváltó: ha egy kisméretű szakasza hiányzik, azonnal megfordul a motor forgásiránya, így a baktérium teljesen más mozgásmintát vesz fel. A T9SS tehát lehetőséget ad a baktériumoknak, hogy pontosan szabályozzák haladási irányukat és alkalmazkodjanak a változó környezethez.
A T9SS jelentősége azonban túlmutat a puszta mozgáson. A szájüregi mikrobiom egyes tagjainál részt vesz gyulladást kiváltó fehérjék kiválasztásában, amelyek kapcsolódhatnak fogínygyulladáshoz és egyes idegrendszeri rendellenességekhez is. Ugyanakkor a bélben ez a rendszer antitesteket védhet a lebomlástól, vagyis az immunrendszer védelmét is szolgálhatja.
Összefoglalásként megjegyezhető, hogy a T9SS-hez hasonló nanogépek tanulmányozása nemcsak új terápiás vagy fertőtlenítési módszereket inspirálhat – például a biofilmképződés ellen –, hanem mesterséges nanotechnológiai megoldásokhoz is ötleteket adhat.
Baktériummozgás újragondolva
A két kutatás első pillantásra két teljesen eltérő mozgásformát mutat be – a folyadékszörfözést és a molekuláris sebességváltót –, ám közös bennük, hogy rávilágítanak a baktériumok szokatlanul változatos stratégiáira, amelyekkel szétterjednek a környezetükben. Minél többféle mozgásformát képesek előhívni, annál nehezebb őket megfékezni.
Nem elhanyagolható tényező, hogy a hagyományos bakteriológiai védekezési stratégiák többsége főként a flagellumokat célozza. Ezek az új felismerések viszont azt bizonyítják, hogy az ilyen célzott támadások önmagukban nem elegendőek. A baktériumok környezeti feltételeinek – például cukorszint, pH, felületi kémia – módosítása legalább olyan fontos lehet, mint a gének vagy felszíni fehérjék blokkolása.
Végül megjegyezhető, hogy a baktériumok már most is olyan rafinált rendszereket használnak, amelyek ismeretében végső soron hatékonyabb fertőzésellenes és mikrobiom-barát megközelítéseket alakíthatunk ki.
