A legtöbb elosztott rendszer a Paxos protokollra épül, ahol egyetlen vezető diktálja a sorrendet. Ez azonban könnyen szűk keresztmetszetté vagy akár végzetes hibaforrássá válhat, ráadásul növeli a késleltetést, ha a kliens nincs a vezető közelében. Az egalitariánus Paxos ezen a problémán úgy lép túl, hogy megszabadul a vezetőtől, és helyette minden résztvevő folyamat közösen egyeztet a parancsok sorrendjéről. Ha például egy háromtagú rendszerben leáll egy folyamat, a többi továbbra is gördülékenyen tud együttműködni.
Gyorsaság kompromisszumokkal
Az egalitariánus Paxos lehetővé teszi, hogy bármely folyamat két üzenetváltással hajtson végre egy parancsot – mindaddig, amíg legfeljebb két folyamat hibásodik meg, illetve a parancsok nem ütköznek egymással. Ez a feltétel a legtöbb gyakorlati rendszerben teljesül, így a protokoll gyors és rugalmas működést biztosít.
Egyszerűsítés és javítás: EPaxos
Az egalitariánus Paxos elméletileg kiváló, de gyakorlatban túlságosan bonyolult, homályos részekkel és komoly hibákkal küzdött. Az EPaxos ennek letisztultabb és helyesen működő változata: egyszerűbb hibakezelés, bizonyítottan helyes helyreállító algoritmus, átláthatóbb működés. Emellett az EPaxos általánosítja a kezelhető hibák számát, és igazoltan optimális folyamatszámot követel meg bármilyen megbízhatósági szintnél.
