Az univerzum fiatal lázadója: forró gázkitörések egy távoli galaxisban

Az SXDF-NB1006-2 nevű galaxis a világegyetem egyik legtávolabbi, alig 12,9 milliárd fényévnyire található csillagrendszere, amelynek sorsába most bepillantást engedett a James Webb-űrtávcső. A Tokiói Waseda Egyetem csillagászai az űrtávcső ultramodern kamerájával (NIRCam) és spektrográfjával (NIRSpec) vizsgálták meg ezt a fiatalkorú, csillagrobbanó galaxist, és döbbenetes eredményre jutottak: a galaxisban heves, ionizált gázkitörések zajlanak, miközben féktelen csillagkeletkezés határozza meg az életét.

Szétszabdalt csillagváros, viharos kitörésekkel

A galaxis ultravékony, elnyúlt szerkezetet mutat, a képek és mérések szerint többrészes, kusza morfológiával, amely lánc- vagy koronggalaxisra emlékeztet. Az oxigénkibocsátás mintázata is csomós és farokszerű, nyugat felé elnyúlva. Ez arra utal, hogy az SXDF-NB1006-2 korábban más galaxisokkal ütközött, tehát igazi űrbéli káosz uralkodik benne.

Heves csillagképződés, gyors energiafogyás

A friss mérések szerint a galaxisban évente körülbelül 38 új csillag születik, miközben az egész csillagrendszer csak körülbelül kétmillió éves, vagyis szinte csecsemőkorban van. Az oxigénkibocsátás szélesvonalú, ami jelentős, ionizált gázból kiinduló kilövelléseket jelez – ezeket a kozmikus szelek a galaxisból sodorják ki. A gázkészlet 19,3 milliárd naptömegnyi, de ezt a készletet viharos tempóban éli fel: a kutatók szerint 144 millió év alatt ki is fog fogyni belőle.

Egy elhalkuló óriás bölcsője

A galaxis fémessége a Nap értékének 20 százaléka. A tudósok úgy becsülik, hogy az SXDF-NB1006-2 idővel elcsendesülhet, és abból a galaxisfajtából válhat, amelyek már nem szülnek új csillagokat. Ezek az úgynevezett masszív, nyugalmi galaxisok, amelyeket most, 4–5-ös vöröseltolódásoknál figyeltek meg először. A gyors gázfelhasználás mutatja, mennyire viharos és rövid életű lehet ezeknek a kozmikus óriásoknak a lázadó fiatalsága.

2025, adrienne, phys.org alapján