A kozmosz ritmusában: színek, formák, irányok
A gödörben kék azurit (északi oldal), zöld malachit (keleti oldal) és sárga okker (déli oldal) pigmentek, valamint nyugaton tengeri kagylók és baltára formált agyagfelajánlások kerültek elő. Külön figyelmet érdemel, hogy a kereszt alakú gödröt hatalmas csatornák egészítették ki, amelyek a négy égtáj felé vezettek, így valósággal egy kozmikus térképet rajzoltak a tájba. A Föld és az ég viszonyát, az ember helyét a világegyetemben a maja civilizáció ilyen keresztformájú „kozmogramokkal” jelenítette meg, amely Mesoamerika-szerte összetartó kulturális elem volt.
Társadalom és technika jóval a királyok előtt
Aguada Fénix mai tudásunk szerint Kr. e. 1000 és 800 között már létezett, vagyis jóval korábban épült annál, mintsem a majáknál kialakultak volna a dinasztikus rendszerek – a korábbi feltételezések szerint a hierarchikus társadalom, a zárt piramisok és az elit uralma vezette az ilyen nagyszabású építkezéseket. A most feltárt leletek alapján azonban úgy tűnik, hogy már a korábbi, kisebbnek hitt közösségek is képesek voltak gigantikus szentélyközpontokat emelni, közös hittel és együttműködéssel.
A 9×7,5 kilométeres, óriási területen elhelyezkedő mesterséges dombok, keresztirányú gátak, teraszok és vízlevezető rendszerek mellett a kutatók semmilyen királyi temetkezési helyet, palotát vagy elit lakhelyet nem találtak. A komplexum középpontjában egy téglalap alakú plató, valamint a napfelkeltéhez és napnyugtához igazított rituális tér (E-csoport) állt, amely laboratóriumi mérések szerint Kr. e. 900 körülre datálható.
Kollektív szertartások, elit nélkül
A csatornarendszer, amely nyugati irányban a közeli tóhoz vezetett, monumentális, de félkész állapotban maradt, ami az együttműködés rendkívül magas szintjéről árulkodik. Külön figyelmet érdemel, hogy a csatornáknak nem volt egyértelmű gyakorlati funkciójuk, inkább rituális jelentőséggel bírtak, így az egész komplexum szezonális, közösségi szertartások és lakomák helyszíne lehetett. Nem a hatalmi elit utasítása, hanem a közös hit és célok tartották össze a résztvevőket.
A maja világkép nyomában
Az ásatás fő eredménye, hogy a kereszt formájú gödör és a hozzá kapcsolt színes pigmentek, valamint a rituális központok égtájak szerinti igazítása olyan kozmikus szimbólumrendszert alkotnak, amely a maja vallásosság alapja lehetett, sőt tovább él a mai közép-amerikai maja közösségek szertartásaiban is. Az egész létesítmény a világmindenséggel való kapcsolódás helyszíne lehetett, ahol az adományok földbe helyezése szimbolikus „ültetés” volt, és a hely megnyitását jelentette a szertartásokhoz, közösségi ünnepségekhez.
Közös munka, közös cél
A fentiek tükrében Aguada Fénix tanulsága, hogy elképesztő közösségi teljesítmény születhet pusztán a közjó és a spirituális hit érdekében – uralkodók és hierarchiák nélkül, kollektív akarattal. Ez a felismerés új fényt vet a világhírű maja civilizációra, amely ma is tovább él Mexikó és Közép-Amerika népeinél.
