Hatalmas pusztítás fenyeget
A kutatás Dél-Ontarió Lake Simcoe–Rideau ökorégiójára koncentrált, ahol a kihalás szélére sodródott fajok különösen nagy számban vannak jelen. Ha a jelenlegi tétlenség folytatódik, a 133 csökkenő, veszélyeztetett vagy az őslakos közösségek számára fontos fajból 130 eltűnhet a térségből a következő 25 év során. A kutatók azt is kiszámolták, hogy évi 42,2 milliárd forintos (kb. 113 millió dollár) ráfordítással – ami Ontario költségvetésének kevesebb mint egy ezreléke – száz faj életét lehetne érdemben megmenteni, és állományaikat helyreállítani. Érdemes kiemelni, hogy ebbe az összegbe olyan intézkedések tartoznak, mint az élőhelyvédelem, az invazív fajok visszaszorítása, vadállatbiztos átkelők építése és a betegségek kezelése.
Mi a leghatékonyabb természetvédelmi stratégia?
A tanulmány a Prioritásalapú fenyegetéskezelés (PTM) nevű döntéstámogató eszközt alkalmazta, amelyhez helyi szakértők tudását használták fel, hogy gyorsan meghatározzák a legnagyobb megtérülésű és legköltséghatékonyabb beavatkozásokat. A nyolc javasolt stratégia közé tartozik a vadgazdálkodás, a földtulajdonosok ösztönzése, a jogalkotás, a vadállatbarát átkelők, a betegségkezelés, az élőhely-helyreállítás és a célzott ipari gyakorlatok.
Mindezt figyelembe véve
A PTM-keretrendszer alkalmazása nemcsak a fajok fennmaradásához járulhat hozzá, hanem javíthatja a vízminőséget, növelheti a szénmegkötést, új munkahelyeket teremthet, és megőrizheti a kulturálisan fontos élőlényeket is. A helyreállított ökoszisztémák legalább 11,2 millió tonna CO2-egyenérték kibocsátását akadályozhatják meg, valamint további 137,6 millió tonna CO2-egyenértéket köthetnek meg, így a klímavédelemben is kulcsszerepet játszhatnak.
Bár egyre több veszély fenyegeti az élővilágot – például a veszélyeztetett fajokról szóló jogszabályok gyengülése –, egyértelmű, hogy célzott befektetésekkel és jogi lépésekkel visszafordítható az élővilág pusztulása, és megvédhető a közösségek jóléte is.
