Emissziók és célkitűzések
India 2024-ben 4,4 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértéket bocsátott ki, szorosan Kína és az Egyesült Államok mögött. Bár a kumulált kibocsátás hatalmas, a népességhez viszonyítva az egy főre jutó érték jelentősen alacsonyabb. Az ország vállalta, hogy 2070-re eléri a nettó zéró kibocsátást, és jó úton halad afelé, hogy 2030-ra a 2005-ös szinthez képest 45%-kal csökkentse a kibocsátás intenzitását.
Energiaforrások és villamosenergia-termelés
Az indiai áramtermelés 75%-át még mindig a szén adja. Bár a nem fosszilis energiaforrások részesedése már elérte az energiakapacitás felét – öt évvel a kitűzött időpont előtt –, ez még nem hozott tényleges termelési áttörést. India továbbra is a világ második legnagyobb szénfogyasztója. A becslések szerint 2047-ig több mint kétszeresére nőhet az áramigény, de a megújulók részaránya még mindig csak cél, nem valóság: 2030-ra 43% lenne az elvárás, ettől azonban még messze van. Az elektromos autók terén sem történt nagy ugrás: tavaly az eladott autók mindössze 2,5%-a volt elektromos.
Jövőbeli tervek és kihívások
India hamarosan bemutatja, miként kívánja teljesíteni a Párizsi Megállapodás (Paris Agreement) vállalásait, de valószínűleg óvatos célokat tűz ki, hogy azokat biztosan túlteljesítse. Felmerült egy 2040 és 2045 közötti kibocsátási csúcsév kijelölése is, amely után visszafogná a kibocsátásait. Lehetséges, hogy az emisszióintenzitás-célját is megemeli akár 50–55%-os szintre. Egyre fontosabb, hogy a kapacitás helyett a tényleges megújulóenergia-termelés váljon a fő mutatóvá.
India előtt hatalmas pénzügyi kihívás is áll: egy jelentés szerint akár 8300 ezermilliárd forint szükséges lehet ahhoz, hogy a klímacélok az ország fejlődési igényeivel összhangban megvalósuljanak. Az ország prioritásai között a munkahelyteremtés, az infrastruktúra fejlesztése és a lakosság kiemelése a szegénységből ugyanolyan fontosak, mint a klímacélok.
Diplomáciai szerep és pénzügyi elvárások
India továbbra is a fejlődő világ képviselőjeként lép fel, különösen az éghajlatvédelmi finanszírozás terén. A tavalyi COP-találkozón elégedetlen volt a felajánlott támogatásokkal, és várhatóan további pénzügyi segítséget kér a fejlett országoktól – cserébe akár kétféle célt is kijelölhet: egy szigorúbb változatot, ha megkapja a többletforrást, és egy mérsékeltebbet arra az esetre, ha nem érkezik elég támogatás. Az idei egyeztetések tétje az is, hogy sikerül-e helyreállítani a bizalmat a nemzetközi klímapolitikában.
