
A különleges ősmaradvány nyomában
Ez az első eset, hogy sziklanyúl (dassie) fosszilis lábnyomot vagy nyommaradványt találtak, nemcsak Dél-Afrikában, hanem az egész világon. A sziklanyúl bundás, zömök testű, rövid lábakkal és láthatatlan farokkal rendelkező állat, amely előszeretettel napozik sziklákon, de időnként különös viselkedést is mutat: fenekét húzva közlekedik. Érdekesség, hogy ilyen fenékhúzásos mozgást kutyáknál általában paraziták okoznak, a dassieknél azonban ennek oka nem egyértelmű, de a homokban így is jól felismerhető nyomot hagynak.
A dél-afrikai partvidéken az elmúlt évtizedekben közel 400 különböző, akár 400 000 éves gerinces ősmaradványhelyet tártak fel, de mindezidáig csak két dassie-féle nyomra bukkantak: egy lábnyomos és egy fenékhúzásos lenyomatra, amelyben még egy megkövült ürülékfolt – koprolit – is látható.
Az „ősfenékcsúszás” részletei
A lenyomat keletkezési idejét optikailag stimulált lumineszcencia módszerével állapították meg, amely azt vizsgálja, mikor érte utoljára napfény a homokot. A szóban forgó nyom 95 cm hosszú, 13 cm széles, kívül kissé megemelkedő szélű, benne öt párhuzamos barázda fut. Külön figyelmet érdemel a lenyomatban található, feltehetően koprolitból származó, 2 cm magas, 10×9 cm-es „emelkedés”.
A kutatók végignéztek minden lehetséges okot – például, hogy leopárd, ember vagy földimalac vonszolta volna áldozatát –, de csak a sziklanyúl-féle fenékhúzás magyarázta a nyomokat és a fosszilis ürüléket egyaránt. Az is egyedülálló, hogy máshol ilyen nyomot sem találtak.
Ősi vécék és illatszer-alapanyagok
A dassiek sziklákon hagyott egyedi, fényes „csiszolásai” mellett több generáción át ugyanazokat a köveket használják illemhelynek is. Az így felhalmozódó vizeletben (amelyből sok kalcium-karbonát ürül) és ürülékben létrejövő összetapadt, sötét massza a hiraceum, amely akár több tízezer éves is lehet. A helyi közösségek ezt évszázadok óta gyógyszerként (például epilepszia ellen) és parfümalapanyagként használják.
Külön figyelmet érdemel, hogy a hiraceum olyan paleontológiai kincs, amely ókori pollent, ősi életnyomokat is megőrzi, és rendkívül érzékeny az éghajlat változásaira.
A vizeletből kialakuló urolit a világon szinte csak a dassiek révén ismert maradványfajta. Míg máshol a koprolit, vagyis a fosszilis ürülék a szenzáció, itt az urolit szinte hétköznapi. A kutatók tréfás pólói szerint: Coprolite happens, de Afrika déli részén inkább az urolit a sztár.
Új fényben a sziklanyúl
Összességében elmondható, hogy a fenékhúzásos és más nyomok révén soha többé nem lehet ugyanúgy tekinteni a sziklanyúlra. Az ilyen leletek rengeteget elárulnak a pleisztocén kori élőhelyről, az ősi állatvilágról és arról, hogyan alakította mindezt az idő – hogy ez a szeleburdi szőrmók milyen nyomot hagyott a természetben.
