Modern hátizsákokkal a denevérek nyomában
A bizonyítékok egy nemzetközi kutatócsoporttól érkeztek, amely miniatűr, néhány grammos kutatói „hátizsákokat” szerelt a denevérekre. Ezek a biologgerek rögzítették a denevérek útját, gyorsulását, mozgását, sőt még a hangjaikat – köztük a visszhanglokációs ultrahangokat is. Külön figyelmet érdemel, hogy így a kutatók pontosan követni tudták, hogyan repülnek a denevérek több mint ezer méterrel a föld felett, miközben ügyesen becserkészik az alvó vagy pihenő énekesmadarakat, amelyek a sötétben, nagy magasságban próbálnak elmenekülni a nappali ragadozók elől.
A madarak azonban nem érzékelik a denevérek ultrahangjait, csak az utolsó pillanatban észlelik a veszélyt. A nagy éjszakai denevér alacsonyabb frekvenciájú „radarsikolyai” messzire hallatszanak, így már sok száz méterről észlelik a madarak mozgását. Amint a denevér célba veszi áldozatát, sűrű, rövid hangokat ad ki – ez jelzi a támadás végső szakaszát.
Lélegzetelállító légi csapások
A biologgerek adataiból kiderült, hogy a denevérek olyan meredek zuhanásokat hajtanak végre a zsákmány megszerzéséért, mintha vadászgépek lennének. Két megfigyelt esetben 30 és 176 másodpercen át követték a madarakat, többszörös gyorsulással, folyamatos támadóhangokkal. Egyikük végül feladta az üldözést, a másik azonban sikerrel járt, és a föld közelében elkapott egy vörösbegyet (robin – vörösbegy).
A mikrofonok 21 sikoltó madárhangot és utána 23 percnyi rágást rögzítettek, miközben a denevér továbbrepült, és közben a zsákmányt fogyasztotta. A rendkívüli vadászatot ráadásul DNS-vizsgálatok és röntgenelemzés is alátámasztotta: a denevér egyetlen harapással megöli áldozatát, letépi a szárnyakat, majd a hátsó lábai közötti bőrhártyában tartva, röptében megeszi a madarat.
Denevér kontra madár: a túlélés művészete
A kutatók izgalommal figyelték meg, hogy az énekesmadarak a napközben vadászó sólymok elől vad cselekkel – hurkokkal, spirálokkal – menekülnek, és ugyanezeket a manővereket vetik be a denevérek ellen is. Ettől függetlenül a denevérek olykor sikerrel járnak, sőt, majdnem fél kilós madarat is el tudnak kapni, annak ellenére, hogy ez a zsákmány a denevér súlyának akár a fele is lehet.
Negyed évszázad kutatói kitartása
Külön figyelmet érdemel, hogy a spanyol Carlos Ibáñez csaknem 25 éve talált madártollakat a nagy éjszakai denevér ürülékében, és ezután éveken át próbálta bizonyítani sejtését, hogy ezek a denevérek tényleg madarakra vadásznak. Azóta „okosodúkkal” – antennával ellátott, mikrochipes nyomkövetőkkel – követte évekig a faj életét, így értékes viselkedési adatokat gyűjtött. Sokan képtelenségnek tartották, hogy madarat lehet a levegőben elkapni, hiszen az majdnem akkora, mint maga a denevér.
Miért fontos mindez?
Összefoglalásként megjegyezhető, hogy a nagy éjszakai denevér rendkívül ritka és veszélyeztetett, nem jelent veszélyt az énekesmadár-állományokra. Inkább az a fontos, hogy jobban megértsük viselkedését és ökológiáját, hogy megfelelő védelmi intézkedésekkel támogathassuk fennmaradását. Az éjszakai égbolt titkos ragadozója így nemcsak egy tudományos rejtélyt old meg, hanem arra is ráirányítja a figyelmet, mennyit rejt még az európai erdők éjszakai élete.
