Különös szennyezőanyag-gyűjtő tulajdonság
A tökfélék – beleértve a sütőtököt, a dinnyét, a cukkinit és az uborkát – hírhedtek arról, hogy a talajból rendkívül nagy mennyiségű szennyező anyagot képesek magukba gyűjteni. Ez nemcsak az egészségünkre jelenthet kockázatot, hanem felveti a kérdést, miért épp ezek a növények viselkednek így. Ezzel szemben más növényfajok – például a hagyma vagy a paradicsom – nem mutatják ezt a veszélyes tulajdonságot.
Kiderült, hogy a sütőtökfélék egy sajátos fehérjét tartalmaznak, amely megköti és szállítja a szennyező anyagokat a növény nedvében. A kutatók rájöttek, hogy a fehérje szerkezete határozza meg, mennyire képes összegyűjteni és továbbítani a mérgező anyagokat – a nagyobb mennyiségű fehérje pedig erősebb szennyezettséget eredményez.
Méregjelölés a sejtek között
Mi okozza a fehérje viselkedésének különbségét? Egy apró molekuláris „címke” dönti el, hogy a szennyezőanyag-gyűjtő fehérje a növény sejtjeiben marad, vagy kijut a növényi nedvekbe. Azoknál a tökféléknél, ahol a fehérje kijut a nedvbe, a mérgező anyag eljut a növény ehető részeihez is.
A Kobe Egyetem kutatói ezt be is bizonyították: amikor a szennyezőanyag-gyűjtő fehérjét egy idegen növénybe, a dohányba juttatták, a fehérje ugyanúgy kiválasztódott a nedvbe, vagyis a mechanizmus más növényekben is működtethető.
Biztonságosabb élelmiszer és tisztább környezet
Az új ismereteknek hála hamarosan olyan növényeket lehet nemesíteni, amelyek nem engedik be az ehető részekbe a mérgező anyagokat – vagy éppen fordítva, kimondottan a talaj méregtelenítésére használják őket.
Összefoglalásként megjegyezhető, hogy a sütőtökfélék titka már nem titok többé: a fehérjék célzott módosításával biztonságosabb, egészségesebb zöldségek és akár környezeti „porszívók” is nevelhetők lesznek.
