Különös nap a Messinai-szorosban
A Messinai-szoroson való átkelés garantálja a drámát: sűrű felhők, örvénylő áramlatok, amelyek már Homérosz idején is legendákat ihlettek, és a messinai kikötőben aranyozott Madonna-szobor őrködik a hajósok felett. Mindezeknél is furcsább látvány a vonatszerelvényeket látni, amint magán a komp fedélzetén haladnak át. Ez az átkelés a kontinens egyetlen olyan öble, ahol még ma is tengeren utazik utasokat szállító vonat. Minden reggel ugyanaz a rituálé: a vonat szétkapcsolódik Villa San Giovanni állomáson, a kocsikat a komp vágányaira tolják, átszállítják Messinába, majd újra összekapcsolják, hogy Szicília felé folytassák útjukat.
Mérnöki balett a két part között
Ezt a különleges mérnöki balettet nap mint nap diákok, munkások, családok, ingázók és a lassabb, romantikus utazást választó turisták tapasztalhatják meg. Azonban hamarosan mindez véget érhet: az olasz kormány ismét napirendre tűzte a közel 13,5 milliárd euró (kb. 5070 milliárd forint) értékű, lenyűgöző híd építését, amely Calabria és Szicília között létesülne. Sokan üdvözlik az előrelépést, ugyanakkor mások szerint a projekt elvonja a figyelmet és a forrásokat Dél-Olaszország valódi infrastrukturális szükségleteiről. Bár egyelőre a terv a politika útvesztőjében rostokol, már most árnyékot vet az egyik legköltőibb európai utazásra és az azt övező rituáléra.
A hosszú éjszakai utazás
A 2025. februári Intercity Notte-útunkon a hídterv csak távoli veszélynek tűnt. Párizson és Torinón keresztül, a monumentális Milano Centrale pályaudvarról indultunk éjszakai vonattal Szicíliába. Az 1489 km-es út Olaszország leghosszabb hálókocsi-szolgáltatása. A 19:40-kor induló vonaton a tengerpart mentén haladva, nyitott fülkeajtókon keresztül betekinthettünk más utasok mindennapjaiba: kártyázó családok, borozgató öregúr, egy pár olasz agárral, tompított fények és narancsszínű peronok. Hajnalban egy kocsikísérő ébresztett, aki erős eszpresszót és tipikus olasz reggelit kínált. Kint villámlott a Tirrén-tenger felett, miközben kalábriai kisvárosokon át gurultunk a sóillatú Villa San Giovanni állomásig, ahol a szerelvényünk már készülődött a komphoz.
A különleges komp–vonat-átkelés
A vonat néhány száz métert még haladt, majd visszatolatva begördült az üres kompba. Amint a szerelvényeket szétcsatolták, a helyükre fényvisszaverő mellényben, olajozott rutinnal dolgozó stáb irányította be őket. Ezt követően a komp és a vonat eggyé vált, hogy húsz percen keresztül együtt szelje át a tenger hullámait. Ez Olaszország utolsó utasszállító komp–vonata, amely a Messinai-szorosban közlekedik. Európa-szerte máshol ilyet már csak történelemkönyvekben találunk: Dover–Dunkerque vagy Németország–Svédország között már mindenhol híd vagy alagút váltotta fel a hajózást, a kereslet is visszaesett a repülés javára.
Az utazás élménye és közösségi élete
Figyelemre méltó, hogy az utóbbi években a lassabb, környezettudatosabb utazási alternatívák miatt újra népszerűek lettek az éjszakai vonatok. Több mint 60% szabadidős céllal választja a hálókocsis Intercity Notte-t: igazi „nyaralóvonat”. A második leggyakoribb ok a hazalátogatás, elsősorban szicíliaiak számára, akiknek ez a kapcsolat nem vasúti kuriózum, hanem mindennapi élmény az egységes Olaszországgal.
Gioia, egy cataniai angoltanár szerint a komp–vonatos utazás igazi közösséget teremt. Minden érzékszerv bevonódik: a fedélzeten szinte mindenki beszélget, keresztül-kasul szóba elegyedik, legyen szó politikáról vagy érzelmekről. Megkerülhetetlen rituálé a főfedélzeti arancini-pult: külön figyelmet érdemel, hogy Cataniában csúcsos, Palermóban gömbölyű változatban kínált, forró rizsgolyók illata igazi hazatérést jelent a helyiek számára. Salvatore, a pultnál dolgozó messinai férfi szerint ilyenkor mindenki felsóhajt: „Otthon vagyunk”, főleg, amikor megpillantják a Szűz Mária-szobrot a kikötőben.
Megszűnhet-e a hagyomány?
A tengerpart mentén továbbhaladva, az Etna takarásában citromligetek és a Szent Ágota-ünnepre díszbe öltözött Catania, majd húsz óra múlva a szerény szirakúzai vasútállomás fogadott minket. Ugyanakkor kérdés, meddig marad fenn ez az egyszerre múltidéző és modern multimodális utazás. Bár a kormány a következő években szeretné befejezni a gigahidat, Olaszországban sokan kételkednek, hogy valóban sikerül-e, vagy elbukik a hatalmas költségek, környezeti kockázatok, földrengésveszély és a bürokrácia miatt.
Megosztott Olaszország
A legfrissebb felmérések szerint az olaszok megosztottak: felük előrelépést látna a hídban, mások veszélyt a helyi identitásra és tájra. Messinában alig akad híve a projektnek, mindenhol tiltakozó plakátokat látni. Jansan Favazzo filozófus szerint a hídból csak akkor lehetne hasznos fejlesztés Szicíliának vagy Calabriának, ha valódi regionális befektetések kísérnék – anélkül csak „katedrális lesz a sivatagban”. Gioia szerint a projekt egyszerre „veszélyes tréfa” és „sötét üzlet”, korrupt elemek befolyása is fenyeget.
Szerepe a közösségben
A Trenitalia egyelőre nem tudja, mi maradna a komp–vonatból a híd megépülése esetén, de elismerik az emberek ragaszkodását ehhez az élményhez. Akad, aki korábban időpazarlásnak tartotta az átszállást, ma viszont értékeli a rituálét és az utazás komplexitását. A fentiek tükrében a Messinai-szoros komp–vonata továbbra is kis mérnöki csoda, amelyben a hullámokkal kelhetünk át – múltidézve, amíg lehet.
