Moralitás, egyenlőség és a „undorítóan gazdag” (filthy rich) jelentése
Nem elhanyagolható tényező, hogy a gazdagabb, egyenlőbb országokban – mint Svájc vagy Belgium – jóval többen gondolják úgy, hogy a túl sok pénz birtoklása erkölcstelen, míg szegényebb, inkább egyenlőtlen országokban, például Peruban vagy Nigériában az extrém gazdagságot inkább elfogadhatónak tartják. Az ítéletalkotásban ráadásul nem csupán gazdasági tényezők, hanem alapvető morális intuíciók is szerepet játszanak.
A kutatás azt mutatja, hogy azok, akik erősen hisznek az egyenlőség vagy a tisztaság értékében, hajlamosabbak elítélni a túlzott gazdagságot. Bár az egyenlőség szerepe kevéssé meglepő, a tisztaság – amelyet elsősorban a higiénia, a szentség vagy a fertőzéstől való tartózkodás fogalmaival szoktak társítani – váratlanul jelent meg ebben a kontextusban. Így új értelmet nyer a „undorítóan gazdag” (filthy rich) kifejezés is.
A társadalmi környezet alakító ereje
A társadalmak és intézmények kölcsönhatásban állnak az egyéni morális meggyőződésekkel, így formálják, hogyan tekintünk a gazdagságra, az egyenlőtlenségre vagy akár a különféle technológiai és politikai kérdésekre is. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a világ leggazdagabb 1 százaléka birtokolja a bolygó vagyonának csaknem felét, miközben a milliárdosok egyre nagyobb hatalommal bírnak a politikában, a technológiában és a globális fejlesztésekben. Az egyenlőtlenségek elleni intézkedések, például a vagyonadó, könnyen félrecsúszhatnak, ha azok abból a téves feltételezésből indulnak ki, hogy a legtöbben elítélik az extrém gazdagságot. Ha a társadalom túlnyomó többsége erkölcsileg elfogadhatónak tartja a vagyon felhalmozását, ezek a reformok kevés támogatást kaphatnak.
Kulturális ellentétek, változó nézőpontok
Bár a legtöbb országban nem tartják erkölcstelennek a túlzott gazdagságot, a leggazdagabb, leginkább egyenlő társadalmakban mégis jelentősen többen ítélik el azt. Felmerül a kérdés: amikor a kiváltságosabb társadalmak tagjai bírálják és próbálják korlátozni a milliárdosokat, vajon a globális igazságtalanságot teszik-e láthatóvá, vagy csupán a saját bűntudatukat vetítik ki másokra? Elképzelhető, hogy náluk a jólét magától értetődő, míg máshol a vagyon a túlélést, a fejlődést vagy akár a reményt jelentheti.
További kérdések és bizonytalanságok
Még mindig nem tisztázott, hogyan változnak ezek a vélemények az idő múlásával: ha egy társadalom gazdagabbá vagy egyenlőbbé válik, átalakul-e az ítéletalkotás a milliárdosokról? Vajon a fiatalabb generációk szigorúbban ítélik meg az extrém vagyonokat, mint az idősebbek? Az sem világos, miért befolyásolja ilyen mértékben a tisztaság értékrendje ezt az ítéletet. A kutatások arra is rávilágítottak, hogy a tisztaság elvei más típusú „túlzásokat” is visszatetszőnek találnak – például a túlzott ambíciót, szexualitást vagy szórakozást.
Összefoglalva
Az emberek világszerte eltérően viszonyulnak a túlzott gazdagsághoz: sokat számítanak a társadalmi és gazdasági körülmények, de legalább ennyit nyomnak a latban a kulturális és morális intuíciók is. Ha jobban megértjük ezeket a belső ösztönöket, nemcsak az egyenlőtlenségről szóló vitákat tehetjük árnyaltabbá, de azt is láthatjuk, miért reagálunk olyan erősen azokkal szemben, akik túlzott hatalomhoz vagy befolyáshoz jutnak – legyenek azok emberek, technológiák vagy intézmények.
