A műanyag problémája: új megközelítés kell
A norvég NTNU egyetemen interdiszciplináris csapat vizsgálja, hogyan lehetne elérni, hogy a műanyagok ki se jussanak a környezetbe. Jelenleg főként a megszokott takarításra, parttisztításra, szelektálásra fókuszál mindenki, de ezek csak utólagos lépések. Fontos kiemelni, hogy ezek csak a műanyag útjának végén, az óceánokban lévő hulladék felszámolására szolgálnak, nem pedig arra, hogy maga a szennyezés lényege változzon meg.
Több mint 50 intézkedés, kevés áttörés
Az elmúlt évtizedekben Norvégiában 52 különböző intézkedést vezettek be a műanyagszennyezés megfékezésére, a parttakarítástól kezdve a lehalászott halászhálók gyűjtésén és a lebontható horgászfelszerelések bevezetésén át a mikroműanyag-eltávolításig. De csak három olyan rendszerszintű programot találtak, amelyek valóban mély változást hozhatnának:
– Az önkormányzati KIMO hálózat, amely a politikai egyenlőségre és környezetvédelemre fókuszál
– A norvég kormány körforgásos gazdasági stratégiája, amely az ökológiai fenntarthatóságot tartja szem előtt
– Az International Ocean Panel, amely a felelős óceángazdálkodást hirdeti
Ettől függetlenül ezek sem tökéletesek: egyik sem tartalmaz konkrét céldátumokat vagy mérhető célokat, így nehéz követni, hogy valóban javul-e a helyzet.
Mi motivál: pénz vagy közjó?
Az is kiderült, hogy még a legígéretesebb programok is gyakran külső – például gazdasági vagy presztízs alapú – értékekre épülnek, nem pedig belső (önmagukban értékes) célokra, mint például a társadalmi igazságosság vagy környezetvédelem. Ha a társadalom fő értéke a pénzügyi siker és a gazdasági növekedés, az emberek hajlamosabbak elkerülni a közösséget és környezetet szolgáló döntéseket.
A kutatók kiemelik: a társadalmi változás akkor történhet meg, ha a döntéshozók pro-szociális, tehát közösségi és ökológiai értékrendet képviselnek, nem csupán anyagi javakat részesítenek előnyben.
A média és a társadalom szerepe
A mindennapi környezet erősen befolyásolja, hogyan gondolkodunk a tengerről. Amikor a média például a világ hetedik legnagyobb gazdaságaként említi az óceánt, kizárólag pénzügyi szemmel tekintünk rá. A kutatók szerint fontos, hogy a társadalomban nagyobb hangsúlyt kapjanak azok a hangok és kampányok, amelyek nem a fogyasztást ösztönzik, hanem a körforgásos, kevesebb anyaghasználattal járó életmódot helyezik előtérbe.
A szerzők három irányt mutatnak: ember és természet kölcsönös kapcsolata, körforgásos gazdaság, valamint gondoskodó (óceánfelelősi, ocean stewardship) szemlélet.
Gyakorlati javaslatok – új mércék, helyi megoldások
A kutatás szerint célszerű lenne a gazdasági fejlődés helyett az óceán egészségére (vízminőség, biodiverzitás) koncentráló mérőszámokat alkalmazni a haladás mérésére. Világosan meghatározott célokat kell lefektetni már a műanyaglánc elején: kevesebb termelés, kevesebb felhasználás. Nagyobb támogatást kellene adni a helyi, „zero waste” profilú kisvállalkozásoknak, hogy a multinacionális cégekkel szemben ők is láthatóbbak legyenek. Ezáltal javulhat a közösségek helyzete, és csökkenhet a műanyagfelhasználás.
A reklámok is központba kerülnek: a nyereségalapú hirdetések visszaszorítása, tájékoztató, sőt akár anyagminimalizáló üzenetek előtérbe helyezése lenne célszerű, nem pedig a haszonszerzés.
A jövő: a Sweet Spot projekt taktikája
A Sweet Spot projekt egyszerre elemzi a műanyagszennyezés fő forrásait, viselkedéstudományi és technológiai eszközökkel tesztel lehetséges megoldásokat. Gépi tanulást, mesterséges intelligenciát, laboratóriumi vizsgálatokat, szervezeti elemzést, önvezető járműveket és új üzleti modelleket is alkalmaznak. Hat doktori hallgató dolgozik egyszerre a helyi szervezetek és vállalkozások viselkedésének befolyásolásán, valamint a makro- és mikroműanyagok terjedésének monitorozásán.
Tényleg több műanyag lesz, mint hal?
Grimstad, a kutatás koordinátora szerint nagyon is valós esély van rá, hogy 2050-re több műanyag lesz a tengerekben, mint hal (tömegben). Ha nem változik meg a hozzáállás és a viselkedés a legalacsonyabb szinteken is, minden kampány hiábavaló maradhat. Fontos hangsúlyozni, hogy még az új stratégiák is sokszor visszacsúsznak a régi, profitorientált szemléletbe – pedig valódi áttörés csak mély, közösségi szemléletváltással lehetséges.
